Lassan, de közeledik a vizsgaidőszak vége számomra is. Már
csak egy nagyobb vizsgám van. Ennek ellenére az elmúlt két nap nagy részét
Zsomborral és a többi tesóval töltöttem. Közben pedig lelkileg töltődtem.
Ha valaki megkérdezné, mégis, van-e változás, nem tudnék mit
írni. Mert orvosi szemmel nézve nincs. A sejtszáma változatlanul jó, egy napja
kevesebbet eszik, nem tudjuk miért, Anyu izgul is miatta, de nem elkeserítő a
helyzet, mert azért eszik valamit… Gréti írta, kedden beültetik neki a portot,
így nem kell majd annyit szurkálni a kezét, lábát. Olyan erős szereket kap,
amelyek súlyosan károsítják a véna falát, ezért is jó ez a port…megkíméljük a
kisebb ereket…de nem ezekről szeretnék nektek írni. Ezek száraz adatok…hanem
arról, hogy milyen Zsombor.
Mióta itthon vagyok, minden reggel azzal kezdem, hogy
beköszönök hozzá. Ő mindig mosolyog. MINDIG. Sohasem utasít el. SOHASEM.
Reggelizik. Az utóbbi egy nap nincsen étvágya. Hányingere sincs
szerencsére, többször is kérdeztük. egyszerűen nem esik jól az étel. DE! Eszik.
Tegnap hosszasan küzdött a nokedlivel. (Tudnotok kell, hogy ez az egyik
kedvence. Pár évvel ezelőtt így sorolta fel a kedvenc ételeit: kacsa, csirke,
vaddisznó, disznó, marhahusi és nokedli.) Eleinte gyorsabban ment, aztán egyre
nehezebben. Összeszorult a szívem, amikor láttam, egyre nehezebben tudja a
szájához venni a kanalat…elfáradt. Megdicsértük, aztán pihent egy kicsit. Le
kellett feküdnie. Nem is esik jól, nehéz is a kanalat a szájához emelni. De ez
nem baj. Anya azt mondta neki, muszáj enni, ettől lesz erős, ettől fog
meggyógyulni. Ezért küzd. Az innivalóval ugyanígy. A víz esik jól neki. De a
gyümölcslében van a vitamin. Ma reggel azt mondta Anyának: „Anya, vizet kérek,
de előtte két korty gyümölcslevet is iszom, mert abban van a vitamin.”
Az étkezések közben játszunk. Társasjátékozunk, mesét
nézünk, olvasunk. Tegnap Zsombi lett a „Monopoly-király”, kétszer is játszott,
egyszer ő nyert (!). Egy Ramses kört is kért (ebben a játékban kincsek után
kell vadászni, nagyon kell figyelni, mert emlékezetből kell keresni), abban is
nagyon ügyesen szerepelt. A második Monopoly közben elfáradt, de sokáig nem
szólt…ilyenkor annyi látszik csak rajta, hogy lassabban reagál, esetleg a
homlokához kap, ráncolja a szemöldökét. Ilyenkor egy nagyobb pihenés rengeteget
segít. Nagyot aludt a játékok után.
Aztán mesét nézett.
Közben egyszer felment a tetőtérbe. Sokáig nézte előtte a
lépcsőket ( ő nem tudta, hogy hárman észrevettük, akik a konyhában voltunk… az
előszobai nagytükörbe nézve mindent láthattunk), aztán nekiindult. Gréti
szaladt utána,nehogy baj érje, de végül segítség nélkül felment. Néhány perc
után Bazil kísérte le. Hihetetlen boldogság volt az arcán, amikor Bazil
bejelentette, hogy Zsombi egyedül ment fel a lépcsőn. A műtét napján volt
utoljára fenn.
Az esti ima után Apa és Anya meglepetésként elárulták neki,
hogy ha jó a sejtszáma, aludhat a régi szobájában…olyan őszinte öröm volt az
arcán, amit nehéz lenne szavakba önteni.
Aztán Apa mondta neki, hogy „ Zsombikám, a limuzinod
előállt.” , mert szerette volna visszavinni a szobájába aludni. „vagy inkább
gyalog mennél vissza?” „Gyalog” – mondta Zsombi. „ Mármint az én lábamon
gyalog?” – kérdezte Apa. „ Nem, a sajátomon.” – mondta Zsombi, aztán felállt és elindult a
szoba felé. Bekísértük, befeküdt az ágyba, betakartuk. Elaludt.
Összefoglalás: Zsombiból erő és akarat árad. Az ő
mindennapjait azok a tevékenységek töltik ki, amelyek nekünk olyan egyszerűek,
hogy észre sem vesszük őket. Felszaladunk a lépcsőn, magunkba kanalazzuk az
ebédet, gondolkodás nélkül ugrunk ki az ágyból és öltözünk fel. Zsombi ezekért
küzd. És boldog minden megnyert csata után. Felteszem a kérdést: mi is küzdünk,
s ha igen, elég elszántan küzdünk a mindennapokban a saját csatáinkban? És ha nyerünk, hálát tudunk
adni érte?...
Panni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése