Pár perce indult el Zsombor Anyuval a szokásos heti Vinchristin-re. Tegnap este mondta, hogy kicsit izgul, látszik is rajta minden "szurkálásos" kezelés előtt. "Amikor a doktornéni szúr, az nem fáj, ő nagyon ügyes, de most szabadságon van. Amikor a nővérek megszúrják a bőrömet, az nagyon fáj. Holnap a doktorbácsi fog szúrni, ő nagyon kedves." Ezt többször is elmondta, most indulás előtt is. De örül annak, hogy ez az utolsó előtti adagja ebből a gyógyszerből.
Egyébként továbbra is jókedvű, étvágya nem nagyon van, de azért eszeget. Mindig odafigyel a gyógyszerekre, vitaminokra, ő szól, hogy "Anya, vegyük be a gyógyszert."
A tegnapi aranyköpés, amikor megjegyezte: "Amióta beteg vagyok, Anya a szigorú és Apa a kedves." Persze huncut mosollyal a szája sarkában mondta, várva, mi reagálnak Anyáék, akik persze ott álltak mellette, aztán nevettek egy nagyot azokkal együtt, akik még körülöttük voltak. Végülis igen, most inkább Apáé a kényeztető szerep, aki mindig azt hoz a boltból, amit Zsombi szeretne, Anya tartja kézben közvetlenül a kezelést, általában ő viszi sugárra, stb. Tegnap még büszkén azt is elmesélte, hogy amikor a CT-je volt a sugár tervezésekor, már sokkal szebb volt a feje bentről, mint a műtét előtt. (=Szimmetrikusabb lett, vagyis a daganattal járó és a műtét utáni kavarodás kezd visszaállni, de ez látszik a mozgásán, amilyen szépen olvas, minden olyasmin, amire a műtét óta "emlékszik vissza" újra).
Bízik és küzd, ez a legfontosabb.
Gréti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése