Máriapócs
Édesapának pár nappal ezelőtt az az elhatározása támadt, hogy zarándokoljunk el Máriapócsra biciklivel. Azt mondta nekünk: "Ha van kedvetek, gyertek, én mindenképpen megyek". Nem lehetett eltántorítani. :) Panni rögtön mondta, hogy megy, én viszont megfutamodtam a derekamra hivatkozva. Szombat reggelre volt kitűzve az indulás, és egész péntek este az járt a fejemben, hogy mennem kell. Végül én is csatlakoztam a "csapathoz" - másnap útra keltünk hármasban: Édesapa, Panni és én (Áron). (Nagyobbak közül csak mi voltunk otthon.)
Korán indultunk. Egyrészt a tűző napot szerettük volna elkerülni, másrészt vissza is szerettünk volna jönni még szombaton. Hajdúdorog és Máriapócs között megálltunk minden Mária-emlékműnél imádkozni Zsombiért. Szerencsére különösebb gond nélkül 11 óra körül megérkeztünk uticélunkhoz, ahol a kegytemplomban imádkoztunk közösen. Én visszafelé már nem bírtam menni, Panni pedig nem vállalta biciklin a visszautat kánikulában, ezért hívtuk édesanyát, hogy vegyen fel minket kocsival. Hozta magával Zsombit és Julit is. Apát nem lehetett lebeszélni arról, hogy hazainduljon, minket pedig Bazil atya beinvitált a bazilita kolostorba.
Számomra nagyon nagy élmény volt találkozni az atyával. Hatalmas szeretettel fordult Zsombi felé, öröm volt nézni és hallgatni, ahogy próbálja biztatni. "Ha majd meggyógyulsz, nagy ember leszel, tudod?" - hangzott el nem egy alkalommal. Ezt egy 85 éves atyától biztató lehet hallani. És, bár ha az atya hozzá beszélt általában kicsit félénken a földet nézte, de jellemzően fülig ért a szája. :) Búcsúzáskor Bazil atya megáldott minket, és megölelte Zsombit. Biztosan megérte édesanyának értünk jönni!
A látogatás után hazaindultunk. Apa fáradtan bár, de 17 óra körül hazaérkezett. Nem volt semmi az aznapi teljesítménye: 150 km 5:45 és 17 óra között, ebből 75 km a legnagyobb kánikulában, tűző napon. Büszkék vagyunk rá!
Zsombi
Szerencsére mostanában jól van! Sokat nevetünk, s mivel hamarabb kivették a porttűt, már lehet kicsit csikizni (nála csikisebb gyerekkel még életemben nem találkoztam, viccen kívül :) ), és a fenékre csapás-háború még mindig nagy kedvenc. :) Az étvágya sajnos kicsit hullámzó, de ha akad valami, amit szeretne enni, szerencsére nincs gond. Ma például krumplihoz volt kedve, és körülbelül háromszor szedett ebéd alatt.
Volt egy rossz napunk is sajnos. Egyik este szokás szerint leültünk imádkozni. Kicsit sápadtnak tűnt és komoran nézett. Kiderült, hogy hányingere van. Rohant is a mosdóba - sajnos többször hányt még az este folyamán. Nagyon megijedtünk, hiszen a sugár mellékhatásainak nem lett volna szabad jelentkezniük ennyi idő után (már több hete tart a kezelés, és ilyenkor elméletileg már nincs tünet). De aztán kiderült, hogy mielőtt indultak a kezelésre nem ivott kólát. Minden alkalommal a klinikára való indulás előtt iszik egy pohárral, mivel a kólának hányás elleni hatása van. Most beigazolódott, hogy tényleg így van, azóta ugyanis figyelünk rá, hogy ne maradjon ki, és hál'Istennek nincs gond.
Még minimum két hét sugárkezelés van hátra, de lehet, hogy három, ezt nem tudjuk pontosan. Utána lesz ugye a kontroll MR vizsgálat, már izgatottak vagyunk az eredmény miatt. Addig is bíztatjuk és próbáljuk boldggá tenni Zsombort. És természetesen imádkozunk érte. Ez az, amit tehetünk - amit tennünk kell!
Áron
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése