2014. április 21. Húsvét Miskolcon

Zsombi napról napra egyre jobban van. A visszakapott őssejtek megtapadtak, és intenzíven osztódni kezdtek: az orvosok szerint ez azt jelenti, hogy erős a csontvelő. Szombaton kapott először „nem steril” kaját: húsleves levét, kakaót és teát. Ezeket fogyasztás előtt át kell mikrózni, és csak a frissen elkészítve ehet belőlük. Az étvágya a várhatónál jobb – volt olyan nap, amikor egy liter kakaót megivott. J A következő lépcső a főzelékek és a köretek, most tartunk kb. itt. Ma Anya csinált neki egy kis borsófőzeléket – meg kellett küzdeni a nyelésekkel, de sikerült. Utána bevett egy tablettás gyógyszert is (amit az előírás szerint a kezelés alatt végig szednie kellett volna, de nem tudott), de sajnos azt még kihányta, a főzelékkel együtt.

Szombaton végre kijöhetett fél órára a boxból. Többen is elmentünk hozzá. Teljesen meg volt illetődve, annyira boldog volt, annyira meg volt hatódva. J Több mint három hetet töltött bezárva.

Tetőtől talpig be volt öltöztetve, a fején kendő, a kezén kesztyű, az arcán a kis maszk – szinte csak a nagy szemei látszottak ki, olyan volt, mint egy kis kalózmanó.

A félóra hihetetlenül hamar eltelt. Annyira nem akarózott visszamenni… minden lehetséges stratégiát bevetett: nem vett tudomást a nővér kéréséről, aztán kérte, hogy hadd ne még, aztán jött a „Jaj, öreg csontjaim”. J Szívszorító volt. A boxban aztán hamar mélyen elaludt, Apa nem tudta felébreszteni. Végül köszönés nélkül mentünk el, ami nagyon rosszulesett neki.

Vasárnap Áronon kívül mindannyian meglátogattuk. J Nagyon boldog volt, a nővérek mondták, hogy amikor hallotta, hogy megérkeztünk, hihetetlen izgatott lett, alig bírt magával, amíg felöltöztették. Vasárnap már egy teljes órát kint tölthetett. Mivel egyszerre maximum négyen lehettünk vele, megfeleztük az időt. A mi harminc percünkben ökörködtünk és a Worms Armageddonnal játszottunk. J Nagyon jól éreztük magunkat, hihetetlen hamar elszaladt az a fél óra. Amikor visszament a boxba, kimentünk a folyosóra, és az ablakon keresztül ökörködtünk: a Worms kukacok magas hangját és hanghordozását utánozva beszéltünk, és vicces pofákat vágtunk, óriási volt a hangulat. J Felvettük az egészet, jó lesz majd visszanézni, és elküldjük Áronnak is, aki nem tudott hazajönni.

Hétfőn is lementünk Apával, Julival és Bazillal. Ma már egészen sokáig kinn lehetett a boxból, így uno kártyáztunk, matricákat ragasztgattunk a Hegy Mánia katalógusba, amőbáztunk. Fantasztikus, hogy napról napra egyre többet lehetünk vele újra.

Ma volt egy szívszorító jelenet is. Amikor Zsombi meglátta, hogy Juli kibontott egy Milka Wafelinit, egészen cérnavékony hangon, egészen picire összehúzódva megkérdezte, hogy ő is ehet-e. Szegényke, amikor megtudta, hogy sajnos még nem, hosszan némán maga elé nézett. Mennyi szomorúság volt a szemeiben. Anya átölelte, és gyengéden biztatta, hogy már nem is olyan soká, amikor újra ehet, és akkor majd sokszorosan be fogja pótolni.

Várhatóan a napokban hazaengedik – a hét második felében fog eldőlni, hogy pontosan mikor. Már nagyon-nagyon várjuk.

Peti