A legutóbbi bejegyzést követő napon kapta meg Zsombi az őssejteket. Az orvosok
azt mondták, hogy átlagon felül viselkedett, nem látszott rajta, mennyire nehezen
viseli. Anyunak mondta el másnap, hogy nagyon rosszul érezte magát közben.
Ahogy teltek a napok, egyre
kevesebbet bírt enni, inni, végül teljesen áttértek az intravénás (=infúziós) táplálásra. Ötödik napja nem eszik semmit szájon át. A
tápcsatornai nyálkahártya osztódó sejtjeit is károsította a kemo, ezért
jelentkeztek ezek a mellékhatások. Ezen a héten volt a mélypont. Szerdán nagyon
rosszul volt, fájt a szája, a torka. Többször hányt, hányingere volt, a
fájdalomtól nem tudott pihenni. Egész szerdán lázas volt. Emiatt csütörtökön
nagyon erős fájdalomcsillapítókat kapott, így majdnem egész nap aludt.
Ezen a héten többen is
meglátogatták, Apa, a keresztszülei és mi, a testvérek is. Pénteken még nagyon
gyenge volt, csak feküdt. Erős hányinger és rossz közérzet jellemezte. Tegnap
azonban már felült, mosolygott, Apával játszott, velünk mikrofonon keresztül
beszélgetett. Igaz, hamar elfáradt, sokat aludt, de egyértelmű javulás volt
tapasztalható.
Virágvasárnap van. Mára vártuk a
sejtek megtapadásának első jeleit. Anyu reggel hívott. Tegnap óta
megháromszorozódott a Zsombi sejtszáma! Ez azt jelenti, hogy a sejtek
osztódásnak indultak, a vérkép elkezdett rendeződni. Ha ez így folytatódik,
néhány nap múlva megnyílhat a box! Hihetetlen öröm töltött el, amikor hallottam
a hírt, és ezzel a többiek is így voltak. A hét közepén tapasztalt kétségbeesés
után ez az eredmény új erőt, reményt ad a folytatáshoz. Hajrá Zsombi, most már
tényleg közeledik a vége!
Panni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése