Zsombor kemósorozat utolsó harmadába ért. A múlt héten
kapott kezelésével még 3x3 hét van hátra a transzplantációig. Most megint erősödős
hét van, ami egyelőre jól megy: tegnap egész jó volt az étvágya. Amikor ma
hazaértem, napszemüvegbe, sapkába, sálba beöltözve várt, úgy hülyéskedett.
Tehát a kedve most is jó.
Az ünnepek viszonylag rég elteltek, de elmaradt, hogy erről korábban
írjunk, hát most pótolom. Az adventi készülődést végig nagyon élvezte, mindegyik osztálytársának sütött és küldött
mézeskalácsot. Karácsony előtt néhány nappal hazaérkezett
mindenki külföldről és más városokból (csak Marci maradt a szemináriumban,
ahogy ilyenkor lenni szokott). Zsombi épp kezelés utáni héten volt, akkor
csökkent le a sejtszáma, ezért nem nagyon voltak látogatóink. Az ünnep kapcsán
sokan (pontosabban… még többen J)
gondoltak rá, az osztályától is kapott ajándékot, amit Vali néni, az
osztályfőnöke el is hozott hozzánk 24-e délután. Egy percre találkoztak az
ajtóban. Meg volt illetődve egy kicsit, de nagyon örült a találkozásnak és
persze az ajándékoknak is. Írt egy levelet az osztálytársainak, amiben
megköszönte, hogy gondoltak rá. Ebben szépen elmagyarázta a többieknek, hogy ha
tavasszal túl lesz egy nagyon hosszú, utolsó kezelésen (= a transzplantáción),
a nyáron megerősödik és szeptembertől megy az iskolába. Ennyi a történet, nincs
kérdés vagy más opció. Meggyógyul. Pont.
Mi, nagyobbak –egymástól teljesen függetlenül- nem
ígérkeztünk el sehova Szilveszterre, számoltunk azzal, hogy esetleg itthon
legyünk akkor is. Vicces volt, ahogy egymást kérdezgettük: „Hé, te hol leszel
Szilveszterkor? Mert ha mindenki itthon marad, akkor én is.” Végülis az új „főnökünk”,
Zsombor elé tártuk a kérdést és arra szavazott, hogy bulizzunk együtt. Így
kezdődött 2014 egy Káplár-bulival. A család új kedvenc társasjátéka a
karácsonyra kapott Bang!, azóta lényegében folyamatosan terítéken van. Bár
most, hogy egyre kevesebben vagyunk itthon, már kevésbé.
Gréti
Gréti
