Sokáig nem jelentkeztünk, de ez csak annyit jelent, hogy minden rendben van :) Pár nappal ezelőtt jutott eszembe, hogy végülis ez jó, hogy nem kell írni pár naponként valami friss hírről -nincs műtét, sürgős és súlyos beavatkozás, csak a hétköznapok. Zsombi hétköznapjai is egyre jobban hasonlítanak az "átlagoshoz". Most már nincs kezelés, csak időnként kontroll, október elején letelt az a bizonyos fél év a transzplantáció után, amikor nagyon kellett vigyázni, mit eszik, mindent fertőtleníteni kellett, stb. Most már arra is kevésbé kell figyelni, mikor milyen közösségbe megy (de arra azért még kell, főleg a gyerek közösségek veszélyesek rá).
Szeptember utolsó hétvégéjén, amikor otthon voltam, sétáltunk haza a templomból vasárnap. Egyszer csak megszólalt Zsombi: "Nagyon megennék már egy banánt, úgy szeretem!" (Azóta már lehet :)) És azt is elmondta, hogy szeret biciklizni, csak a betegsége óta nem tud, mert szédül. Ezért inkább sétál a napsütésben. Minden alkalommal rácsodálkozom, milyen természetességgel, minden negatív felhang vagy cinizmus nélkül beszél ezekről.
Egyre élénkebb, jó az étvágya, sokat eszik. Mindennap tanul, a matek a kedvence. Nagyon örülünk annak, hogy újra szépen ír -a műtéte előtt ez is az egyik tünet volt, hogy nagyon megváltozott az írásképe. A rajzolás is jól megy. Sokkal felszabadultabb, mint eddig: még többet nevet és viccelődik.
Anyával naponta kimozdulnak valahova otthonról, általában vásárolni. Azt mondja anya, ilyenkor "olyan, mint egy kiscsikó": fel-alá szaladgál, elemében van.
A következő lépés az immunulógiai kivizsgálás, amiből kiderül, milyen védőoltásokat kell újra megkapnia.
Gréti
