2014. március 3., hétfő

Március 3.

Zsombi tegnap többször is lázas volt, lázcsillapítókat adtunk neki, ennek ellenére néhány óra után újra és újra belázasodott.  Fáradékony, aluszékony is volt, sokkal többet aludt napközben, mint máskor. Késő délután több alkalommal is 39 fok körüli testhőmérsékletet mértünk, ezért be kellett menni a Klinikára. Nagyon megijedtünk, mert ez több súlyos betegség tünete is lehet (-ett volna), de szerencsére nincs nagyobb baj. Tegnap este egyszer, ma háromszor kapott antibiotikumot intravénásan, és ezután még két-három napon keresztül fog kapni. Most már szerencsére sokkal jobban van, láztalan és a kedve is sokat javult!:)

Panni

2014. március 2., vasárnap

Március 2.

A kezelésről:

Ezen a héten volt a szeptemberben elkezdett, kilencszer három héten keresztül tartó kemosorozat utolsó állomása. Két hét szünet, aztán Zsombi és Anyu Miskolcra fognak utazni. Ez azt jelenti, hogy ha minden jól megy, akkor holnaphoz két hétre indulnak. Várhatóan egy hónapon keresztül lesznek ott. Az első héten még egy nagyon erős kemot fog kapni Zsombi, ami ugyanolyan szerekből áll majd, mint az eddigi kezelések, de nagyobb dózisban. Utána fogja visszakapni az ősszel levett őssejteket. Ekkor steril környezetben kell majd lennie, ezért sem jöhetnek haza utána két-három hétig.

Zsombiról:

Zsombi a kezelést továbbra is jól bírja. Csütörtökig különösen jól volt, egészen sokat evett az elmúlt hetekhez képest, és nagyon lelkesen játszott, természetesen főleg a Banggal. A múlt hét szombaton többször is kihívott az ún „Szuperbang”-re, amit Áronnal közösen találtak ki, és az a jó benne, hogy ketten is lehet játszani. A csatánk döntetlen lett!:) Vasárnap pedig Anyunak segített kipanírozni a húst az ebédre. Előtte való napokban pudingos palacsintát, lángost, „virslis levest” (=frankfurti leves) és toros káposztát rendelt egyszerre, aztán belátta, hogy ez így sok lenne („Na jó, Anyu, inkább ne egyszerre főzd meg ezt a sok mindent!”), ezért napokig ezek közül „csak” a palacsinta és a lángos volt terítéken. Az utóbbi napokban még mindemellett sokat rajzolgatott Mariarosa G. könyveiből. Nagyon megszerette a benne lévő figurákat, és két A/3-as kartont telerajzolt velük. Csütörtökön azonban hányni kezdett, ami visszavetette egy kicsit. Egész délután nem akart beszélni, játszani senkivel, szokatlanul szótlan volt. Minket is megviselt ez az állapot. Péntekre sokat javult a helyzet, mosolyogva köszöntött, amikor este hazaértünk. Újra játszani hívott bennünket, természetesen a Bang volt megint a nyerő aznap is és szombaton is. Tegnap este óta lázai, hőemelkedései vannak. Gyenge, rengeteget alszik. Antibiotikumot, gomba ellenes szert és lázcsillapítót kap. Valószínűleg elkapott egy vírusfertőzést, ami most jön ki rajta. Nagyon valószínű, hogy a csütörtöki hányások is ennek tudhatók be, hiszen a kemoterápiát az utóbbi időben jól viselte.


Panni

2014. február 4., kedd

Február 4.

A kezelésről:

Az utolsó előtti kemoterápiás periódusban vagyunk a transzplantáció előtt. Ez a hét a kezelés hete, a következő két hét pedig regeneráció, ugyanúgy, ahogyan eddig is, tehát egy hét kemo, két hét szünet. Még egyszer fog ez megismétlődni, és ha minden jól megy, március 17-e környékén Zsombi és Anyu Miskolcra fognak utazni. Reméljük, húsvétra haza tudnak majd jönni. Ha visszaszámolunk, rájövünk, hogy egy hetes csúszásban vagyunk. Az e heti kezelést a múlt héten kellett volna megkapnia, de annyira alacsony volt a sejtszáma, hogy várnunk kellett egy hetet. Sajnos a csontvelő egyre nehezebben regenerálódik, egyre nehezebben újul meg. Ez a hosszú kezeléseknek a következménye. Ez azt is jelenti, hogy hosszabb távon fennáll a vérszegénység , ami a vörösvértestek alacsony számával magyarázható , az alacsony vérlemezkeszám miatt pedig fokozottan kell figyelni arra, nehogy megüsse magát, hiszen súlyos külső-belső vérzések származhatnának belőle. Ezért is van az, hogy már jó néhány hónapja nem lehet „megdögönyözni” (csiklandozni, dobálni), de ami késik, nem múlik!:)

Zsombiról:

Zsombi változatlanul jól viseli a kezelés testi-lelki nehézségeit. A múltkori kemoterápia után többször is előfordult, hogy hányt, valamikor éjszaka is. Akkortájt kevesebbet evett, gyengébb volt, ez abban is megmutatkozott, hogy nehezére esett odafigyelni a mesére meseolvasás közben, illetve nagyon sokat aludt. Viszont egy cseppet el is kanászosodott, mert nagyon rákapott a számítógépezésre és a tévénézésre! Az utóbbi azonban hasznos is volt, rengeteg ötletet gyűjtött a Da Vinci learning nevű csatorna műsoraiból, amiben gyerekek barkácsolnak a lehető legegyszerűbb, otthon is fellelhető tárgyakból. Hihetetlenül lelkesedett érte, eltervezte, mi mindent fog megcsinálni most, a betegsége alatt, és majd később, ha meggyógyul. A múlt hét eseménydús volt, itthon volt Marci, Máté, csütörtökön és pénteken pedig Balázs és én is (mármint úgy, hogy nem tanultam!:)). Rengeteget játszottunk, nevettünk, szinte kizárólag a Banggal. Apa, Juli és Bazil is csatlakozott a körhöz, Anyunak valahogy nem jött be ez a „lövöldözős kutyafüle”, ő inkább kívülálló maradt. Olyan jó látni Zsombit ilyenkor, mennyire önfeledt, boldog tud lenni. (Zárójelben megjegyzem, hogy ránk is hasonló hatással van a játék.) Ilyenkor jobban is eszik, egész nap hülyéskedik, új és új ötletei vannak, hogyan nevettessen meg minket. Egészen elképesztő dolgokat tud kitalálni, például rájött, hogy tudja mozgatni a füleit anélkül, hogy bármilyen más mimikai izmát használná.  Nagyon vicces, amikor „csak úgy” mozgatja a füleit, és ugyebár nincs haja, így mindenki elképzelheti, milyen lehet. Mindemellett majdnem minden nap magára vesz valami furcsa ruhadarabot, és úgy nevettet meg minket. A másik legújabb szenvedélye a kukabúvárok!
Azt szeretném még elmesélni, mennyire figyelmes volt velem a vizsgaidőszakban. Az egyik nehéz vizsgám előtt már nagyon fáradt voltam, és amikor ezt látta rajtam, odajött hozzám, és azt mondta: „Panni, puszilgasd meg nyugodtan a nagy fejemet, tudom, hogy azt nagyon szereted és az sok erőt ad neked!” Meg kell jegyeznem, hogy nem nagyon szereti, ha (túl!) sokszor megpusziljuk, ezért is volt nagy dolog tőle, hogy felajánlotta.


Elgondolkodtam. Néhány hónap alatt mennyire átalakult az életünk. Valami új rend állt be, aminek az egyik irányítója Zsombi lett. Zsombi, aki elfogadta azt, amiben van, amiben élnie kell. Nem lázadozik, egyszerűen elfogadja és viseli azt úgy, hogy közben őszintén tud örülni. És ezt észre kell vennünk. És azt is, hogy ebből rengeteget meríthetünk, tanulhatunk!

Panni

2014. január 17., péntek

Január 17.

Zsombor kemósorozat utolsó harmadába ért. A múlt héten kapott kezelésével még 3x3 hét van hátra a transzplantációig. Most megint erősödős hét van, ami egyelőre jól megy: tegnap egész jó volt az étvágya. Amikor ma hazaértem, napszemüvegbe, sapkába, sálba beöltözve várt, úgy hülyéskedett. Tehát a kedve most is jó.

Az ünnepek viszonylag rég elteltek, de elmaradt, hogy erről korábban írjunk, hát most pótolom. Az adventi készülődést végig nagyon élvezte, mindegyik osztálytársának sütött és küldött mézeskalácsot. Karácsony előtt néhány nappal hazaérkezett mindenki külföldről és más városokból (csak Marci maradt a szemináriumban, ahogy ilyenkor lenni szokott). Zsombi épp kezelés utáni héten volt, akkor csökkent le a sejtszáma, ezért nem nagyon voltak látogatóink. Az ünnep kapcsán sokan (pontosabban… még többen J) gondoltak rá, az osztályától is kapott ajándékot, amit Vali néni, az osztályfőnöke el is hozott hozzánk 24-e délután. Egy percre találkoztak az ajtóban. Meg volt illetődve egy kicsit, de nagyon örült a találkozásnak és persze az ajándékoknak is. Írt egy levelet az osztálytársainak, amiben megköszönte, hogy gondoltak rá. Ebben szépen elmagyarázta a többieknek, hogy ha tavasszal túl lesz egy nagyon hosszú, utolsó kezelésen (= a transzplantáción), a nyáron megerősödik és szeptembertől megy az iskolába. Ennyi a történet, nincs kérdés vagy más opció. Meggyógyul. Pont.     

Mi, nagyobbak –egymástól teljesen függetlenül- nem ígérkeztünk el sehova Szilveszterre, számoltunk azzal, hogy esetleg itthon legyünk akkor is. Vicces volt, ahogy egymást kérdezgettük: „Hé, te hol leszel Szilveszterkor? Mert ha mindenki itthon marad, akkor én is.” Végülis az új „főnökünk”, Zsombor elé tártuk a kérdést és arra szavazott, hogy bulizzunk együtt. Így kezdődött 2014 egy Káplár-bulival. A család új kedvenc társasjátéka a karácsonyra kapott Bang!, azóta lényegében folyamatosan terítéken van. Bár most, hogy egyre kevesebben vagyunk itthon, már kevésbé.

Gréti

2013. december 13., péntek

December 13.

"Átlagos" hétköznapok vannak. Vasárnap lesz két hete, hogy a legutóbbi kemót kapta Zsombi, lecsökkent a sejtszáma, majd kapott sejtemelőt, aminek hatására megint normalizálódott. Most még vérszegény, de ez nem jelentett akadályt, hogy elmenjünk a karácsonyi vásárba, amire már a hét eleje óta készült. Külön kívánsága volt, hogy este menjünk, amikor láthatja a kivilágított főteret is. Forró csoki, kenyérlángos, kiadós séta; nagyon jól érezte magát és egyáltalán nem fáradt el, azt mondta. Halad a gobelinezés, a maci már majdnem kész. December 1-je óta járnak az angyalkák, minden reggel izgatottan várja, hogy mit tettek le az éjjel (általában levelet és valamilyen édességet). Anyával itthon angyalkákat gyártanak tojástartóból és nikecelgolyókból. Eleinte még segítséget kért, de most már egyedül csinálja az egészet, a szemet, szájat is egyedül rajzolja.

Gréti

2013. november 27., szerda

November 27.

Zsombi és Anyu ma jöttek haza Miskolcról. Hétfőn utaztak fel, aznap tudtuk meg, hogy három napot kell a kórházban tölteniük. Az első két nap történt meg az őssejtgyűjtés, utána pedig kötelező volt 24 órán keresztül benn lenniük a véralvadásgátló kezelés miatt (ugyanis vérzésre hajlamosít minden ilyen kezelés, ezért feküdni, pihenni kell, nehogy megüsse magát és emiatt akár külső, akár belső vérzései legyenek).  Szerencsére minden rendben ment. Nagyon jó hír, hogy sikerült elegendő őssejtet kinyerni, ezért a transzplantáció előtt többet már nem kell Miskolcra utazniuk!!! Köszönjük az imákat, a sok-sok rá(nk) gondolást!

Anyu megfigyelése szerint sokat javult a járása, ez valószínűleg az erőnlétével függ össze. Az utóbbi időben többet evett, mint korábban. A múlt héten a műtét előtt, ill. ezen a héten a gyűjtés megkezdése előtt valamennyi vörösvértestet és vérlemezkét is kapott, ez is elősegítette a javulást.

A kedve is jobb volt a kórházban, mint az előző héten, sokat pihent, kézi munkázott. Hihetetlen, de Zsombi gobelinezik! És gyönyörűen! Nem is hittük volna, hogy ilyen kitartó lesz. Az osztályon, ahol feküdt, híre ment, volt olyan nővér, aki külön emiatt kereste meg Zsombit és azt mondta: „ El sem hiszem, ha nem a saját szememmel látom!”.  Ha minden jól megy, jövő héten el fogjuk vinni a keretezőhöz az első képét, egy kismackót. A következő egy „nagy fogú” cápa lesz, együtt kerestük ki az interneten és rendeltük meg.  

Holnap folytatódik a kemoterápia itt, Debrecenben. Várhatóan csütörtöktől vasárnapig fog tartani, a következő két hét pedig szokás szerint szünet lesz. 


Panni

2013. november 22., péntek

A műtét után

A műtéten alapvetően minden rendben ment, hála Istennek. A port bennmaradt, ami hosszú távon mindenképpen jó. Miután kitolták, érzékeny volt neki a seb, bele-belenyilalt a fájdalom (ez normális, a port beültetésekor is hasonló volt), és be is vérzett egy kicsit. Nyilván emiatt bágyadt, rossz kedvű volt egy ideig. Azonban hihetetlen erővel és türelemmel viselte ezt az egészet. Pár órával a műtét után egyre jobban lett. Kész rendelést adott le másnapra nekünk, mondta, hogy kürtőskalácsot kér (minden pénteken szokott egy bácsi az iskola előtt árulni, amit nagyon szeret), minden fajtából, ráadásul kettőt is. Éppen most beszéltünk vele. Mostanra szinte teljesen feloldódott, jó kedve van. Sokat viccelődik, azt mondta, hogy olyan, mintha két csápja lenne, ami a vállából jön ki.
Már nagyon várjuk, hogy holnap hazajöjjön és együtt legyünk ismét. Tegnap, mikor beszéltünk mondta, hogy nagyon hiányzunk neki. Ritkán fejezi ki ennyire egyértelműen, hogy mit érez, nekem ez nagyon sokat jelent. Összességében tehát jól sikerült a beavatkozás. Köszönjük, az ő nevében is, a gondolatokat és az imákat.

Marci