Mivel Zsombi holnap bevonul a steril boxba, ma délután fogtuk magunkat Apával, Julival és elmentünk hozzá, hogy jól megölelgessük (igen, már sokadszor) utoljára a nehéz hetek előtt.
Jókedvű volt, élénk. Az elég tisztességes mennyiségű fagyit, amit vittünk neki, pillanatok alatt eltűntette. Mondták is neki az osztályon, hogy most kell, mert utána egy jó darabig nem ehet akármit...
Szép helyen vannak és szakmailag is a legjobb kezekben. Ez megnyugtató; emberi oldalról tényleg mindenki megteszi érte, amit tud.
Ahogy félrehúzódva Anya elmondta, mi lesz a következő napokban és ránéztem Zsombira, megint csak az futott át az agyamon, ami már annyiszor ez alatt a 10 hónap alatt: honnan van benne ennyi bátorság, ennyi életkedv? Csak a puszta tényeket, kezelési protokollt végighallgatva megborzongok mindig. Egyszerűen nem tudom elképzelni, milyen lehet elszenvedni ezeket. Mégis, sosem láttam őt elkeseredve.
Milyen okosnak és tapasztaltnak hisszük magunkat, mi, fiatalabb-idősebb felnőttek! Pedig ha tudná, hányszor szégyelltem már el magam előtte...
Hajrá-hajrá, Öcskös, ez már a vége...!
Gréti
2014. március 26., szerda
2014. március 25., kedd
Március 25.
Zsombiról és a családról:
Zsombiék itthon tölthették a múlt
hétvégét, csütörtökön jöttek haza, és tegnap utaztak vissza Miskolcra. Szerdán
derült ki, hogy elengedik őket erre a néhány napra. Jó volt így, mert még
egyszer elbúcsúzhattunk, lejátszhattunk néhány Bang-partyt, nevethettünk, beszélgethettünk.
Zsombika még gyorsan rendelt Anyától és Nagyitól néhány kedvenc ételt, pl.
tiramisut, diótortát, rántott husit.
Őszintén írom, hogy mindenkinek
nehéz egy kicsit a szíve. Ott lapul valami bizonytalanság, hogy mi minden fog
történni a következő másfél hónapban?
Zsombi kicsit szorongva ment el, de
ez érthető is. A pakolást nem igazán sürgette, sőt inkább késleltette.
(Többször is elhangzottak ehhez hasonló mondatok: „Jól van, Anya, ráér
bepakolni a játékokat ezután a mese után is!”) Tegnap este beszéltünk vele
telefonon, felvetette, hogy telefonon keresztül is bangezhetnénk, méghozzá úgy,
hogy neki is osztunk lapokat, beolvassuk a telefonba azokat, ő pedig mindig
mondja, hogy mit rakjunk helyette. Ez olyan „zsombis” megoldás!
A kezelésről:
Még most is tart a dekontamináció,
tehát továbbra is antibiotikumot és gombaellenes szereket kap. Csütörtökön fog
beköltözni a steril boxba, pénteken pedig megkapja az első adag kemot. Péntekhez
egy hétre kapja vissza az őssejteket, utána kb két hét múlva derül ki, hogy
azok megtapadtak-e. Az az időszak lesz a legnehezebb fizikailag és lelkileg is.
A sejtszáma nullához közeli lesz, ezért gyengeség, külső, ill. belső vérzések
jelentkezhetnek. A fertőzésveszély is ekkor lesz a legnagyobb.
Apa holnap felutazik, hogy még
egyszer találkozhasson vele a boxba költözés előtt. Utána már csak beöltözve
mehet be hozzá. Anya, amikor csak tud, vele lesz majd, de csütörtöktől ő is
csak steril felszerelésben.
Továbbra is kérjük, mindenki
gondoljon rá, imádkozzon érte ebben a különösen nehéz időszakban!
Panni
2014. március 16., vasárnap
2014. március 16. Zsombi és Anya holnap elutaznak Miskolcra
Zsombi és Anya holnap elutaznak Miskolcra. Az előkészületek lezajlottak – lejátszották az utolsó Bang meccseket, megünnepelték Juli születésnapját, ami március végén lesz, elmentek Máriapócsra a többiekkel, és aztán még egy kis fagyizás is belefért. Most épp pakolják az új pizsamákat és mindent, amit magával vihet, bár Zsombi ebben már nem annyira aktív. J
A továbbiakban a transzplantáció menetéről és Zsombiról lesz szó.
A transzplantáció
Az első héten, március 17-23. között lesz az ún. dekontamináció, ami átfogó vizsgálatokkal kezdődik, feltérképezik, hogy van-e kórokozó a szervezetében, és kiirtanak minden baktériumot és gombát (beleértve a jóindulatú bélflórát is), hogy amikor majd megkapja a nagy kemót, minél kisebb legyen az esélye annak, hogy valami baj történik.
Ezen a héten még aránylag szabadon mozoghat majd, a vérképe még jó lesz, tehát nem lesz vérszegény, hanem aktív lesz, és remélhetőleg az étvágya is megmarad. Ezen a héten közösen lesznek elszállásolva Anyával.
Március 24-én, hétfőn Zsombi kap egy alapos tisztítófürdőt, és beköltözik a tiszta boxba. Onnantól csak Anya és Apa mehet majd be hozzá, teljesen bemosakodva és beöltözve, pontosan úgy, mintha egy műtőbe lépnének. Mi csak egy üvegen keresztül láthatjuk majd, és egy mikrofonon keresztül fogunk tudni kommunikálni vele. A tiszta boxba csak magas hőmérsékleten sterilizált cuccokat lehet bevinni (pl. laptopot nem). Mivel autológ transzplantáció lesz, tehát a saját őssejtjeit fogja visszakapni, szerencsére lesz egy TV és egy DVD lejátszó a szobában. Anya sem alhat majd vele – a közelben biztosítottak neki szállást, így a nap nagy részében együtt lesznek, és Anya mesét fog olvasni neki, de külön fognak aludni. Eléggé tartunk ettől a tiszta boxtól. A műtét óta Zsombi nagyon igényli Anya jelenlétét, nem szeret egyedül lenni, és nem tud nélküle elaludni.
A március 24-30 közötti héten lesz az utolsó, nagy kemoterápia. Ez 5-7 napig fog tartani, és nagyon-nagyon durva lesz – annyira, hogy még a csontvelőben tárolt memóriasejteket is el fogja pusztítani, így a gyógyulás után majd a születéskora óta kapott összes védőoltást újra meg kell kapnia. Erre azért van szükség, mert enélkül a végső nagy kezelés nélkül nagy a kiújulás kockázata. Zsombinak 4-es típusú medulloblastomája van: egy olyan típus, ami hamar áttétet képez. Bár a tumor jelentős részét a betegség felfedezésének napján műtétileg eltávolították, a sebész szemmel látható infiltrációról számolt be, ami olyan területen volt, amihez nem lehetett hozzányúlni. Ez a szabad szemmel látható infiltrált tumor a kemoterápia és a sugárkezelés hatására eltűnt, de sajnos enélkül a kezelés nélkül nem lehetünk biztosak abban, hogy az esetleges mikroszkopikus méretű áttétek eltűnnek.
A kemoterápia utolsó napját követő második napon, tehát március utolsó napjaiban Zsombi visszakapja a saját őssejtjeit. A korábbiakhoz képest ez már semmiség, gyakorlatilag egy fél órás infúzió az egész. Az őssejtek megtapadása általában 9-14 napot vesz igénybe, ez a fázis tehát kb. április első felében fog lezajlani. Ez alatt az idő alatt lesz veszélyben. Kritikusan alacsony lesz a vérében az immunfunkciót ellátó fehérvérsejtek és a véralvadást segítő vérlemezkék számaránya – így magas lesz a fertőzés, illetve súlyos külső-belső vérzések kialakulásának a kockázata. Ezenkívül a vérszegénység, a vörösvértestek alacsony száma miatt a gyenge lesz és aluszékony. Nagyon félünk ettől az időszaktól, nagyobb szükség lesz mindannyiunk imáira, mint korábban bármikor.
Az őssejtek megtapadását követően a vérkép függvényében fogják először a boxot megnyitni (várhatóan leghamarabb húsvét körül), majd a sejtszámok további emelkedésével és mind a fehérvérsejt-, a hemoglobin-, és a trombocitaszint viszonylagos rendeződésével fogják megengedni, hogy hazautazzon, amit már mindannyian nagyon várunk. A vérkép rendeződése eléggé egyéni és megjósolhatatlan folyamat, nem lehet tudni, hogy pontosan mikor fogják tudni hazaengedni. Mindenesetre a boksz megnyitásával újra egy picit kényelmesebb lesz az életük, várhatóan kb. 3 hét lesz nagyon rossz. Összességében tehát kb. 6 hetet fognak Anyával Miskolcon tölteni, és húsvétkor még biztosan ott lesznek. Apa minden hétvégén velük lesz majd, és amikor csak lehet, mi, a többiek is.
A hazatérés után még néhány hét a szokásosnál kellemetlenebb lesz: a transzplantációtól számított 100 napig semmilyen nyers dolgot nem ehet majd Zsombi, amiben kórokozó lehet, beleértve a joghurtokat, a túró rudit, a tiramisut, a majonézt, a fagyit, vagy az ivóleveket. A folyamat végén pedig újra megkapja majd a születése óta megkapott összes védőoltást.
Zsombiról
Most jó a kedve, nagyon cuki, nagyon eleven – ebben nagymértékben közrejátszott az is, hogy Gréti, Marci és Máté is otthon volt a hétvégén, és sokat Bangeztek, játszottak együtt. Fizikailag aránylag rendben van, eszik rendesen – a kemoterápia során azok a szerek, amiktől nagyon erős hányingere volt, az utolsó kezelések során már elmaradtak. Valahányszor beszéltünk, mindig büszkén beszámolt róla, hogy hány tányér frankfurti levest, gulyáslevest, stb. evett az elmúlt napokban. Mit ne mondjak, ebből a szempontból irigyeltem. J
Beszélgetéseink során valamennyit reflektált a transzplantációra – pl. elmesélte, hogy voltak Máriapócson a szentképnél, de ő „nem merte megpuszilni, csak odahajolt, mert a transzplantáció előtt nem biztos, hogy jó”. Anya elmesélte, hogy voltak egészen mellbevágó kérdései is: „Anya, ha nem kapom meg ezt a kezelést, meghalok, igaz?”
Viszont sokkal többet mesélt arról, hogy mi lesz utána, amikor meggyógyult. „Mondtam Apának, hogy úgyis fogunk menni, hogyha meggyógyultam, moziba vagy vidámparkba, vagy mindkettő.” Mivel a transzplantáció után sokáig nem ehet majd fagyit, ma fagyizott is. A fagyiskanál és a doboz pedig bekerült a mekis gyűjteménybe, amit a szobájában tart, azért, hogy emlékezzen, hogy miket evett már a McDonaldsban.
Mindenkinek köszönjük, aki az elmúlt időben gondolt rá, imádkozott érte, szurkolt neki. És kérünk is titeket, hogy maradjatok vele a következő időszakban is.
Peti
Viszont sokkal többet mesélt arról, hogy mi lesz utána, amikor meggyógyult. „Mondtam Apának, hogy úgyis fogunk menni, hogyha meggyógyultam, moziba vagy vidámparkba, vagy mindkettő.” Mivel a transzplantáció után sokáig nem ehet majd fagyit, ma fagyizott is. A fagyiskanál és a doboz pedig bekerült a mekis gyűjteménybe, amit a szobájában tart, azért, hogy emlékezzen, hogy miket evett már a McDonaldsban.
Mindenkinek köszönjük, aki az elmúlt időben gondolt rá, imádkozott érte, szurkolt neki. És kérünk is titeket, hogy maradjatok vele a következő időszakban is.
Peti
2014. március 3., hétfő
Március 3.
Zsombi tegnap többször is lázas
volt, lázcsillapítókat adtunk neki, ennek ellenére néhány óra után újra és újra
belázasodott. Fáradékony, aluszékony is
volt, sokkal többet aludt napközben, mint máskor. Késő délután több alkalommal
is 39 fok körüli testhőmérsékletet mértünk, ezért be kellett menni a Klinikára.
Nagyon megijedtünk, mert ez több súlyos betegség tünete is lehet (-ett volna),
de szerencsére nincs nagyobb baj. Tegnap este egyszer, ma háromszor kapott
antibiotikumot intravénásan, és ezután még két-három napon keresztül fog kapni. Most
már szerencsére sokkal jobban van, láztalan és a kedve is sokat javult!:)
Panni
2014. március 2., vasárnap
Március 2.
A kezelésről:
Ezen a héten volt a szeptemberben
elkezdett, kilencszer három héten keresztül tartó kemosorozat utolsó állomása.
Két hét szünet, aztán Zsombi és Anyu Miskolcra fognak utazni. Ez azt jelenti,
hogy ha minden jól megy, akkor holnaphoz két hétre indulnak. Várhatóan egy
hónapon keresztül lesznek ott. Az első héten még egy nagyon erős kemot fog kapni
Zsombi, ami ugyanolyan szerekből áll majd, mint az eddigi kezelések, de nagyobb
dózisban. Utána fogja visszakapni az ősszel levett őssejteket. Ekkor steril
környezetben kell majd lennie, ezért sem jöhetnek haza utána két-három hétig.
Zsombiról:
Zsombi a kezelést továbbra is jól
bírja. Csütörtökig különösen jól volt, egészen sokat evett az elmúlt hetekhez
képest, és nagyon lelkesen játszott, természetesen főleg a Banggal. A múlt hét
szombaton többször is kihívott az ún „Szuperbang”-re, amit Áronnal közösen
találtak ki, és az a jó benne, hogy ketten is lehet játszani. A csatánk
döntetlen lett!:) Vasárnap pedig Anyunak segített kipanírozni a húst az ebédre.
Előtte való napokban pudingos palacsintát, lángost, „virslis levest”
(=frankfurti leves) és toros káposztát rendelt egyszerre, aztán belátta, hogy
ez így sok lenne („Na jó, Anyu, inkább ne egyszerre főzd meg ezt a sok mindent!”),
ezért napokig ezek közül „csak” a palacsinta és a lángos volt terítéken. Az
utóbbi napokban még mindemellett sokat rajzolgatott Mariarosa G. könyveiből.
Nagyon megszerette a benne lévő figurákat, és két A/3-as kartont telerajzolt
velük. Csütörtökön azonban hányni kezdett, ami visszavetette egy kicsit. Egész
délután nem akart beszélni, játszani senkivel, szokatlanul szótlan volt. Minket
is megviselt ez az állapot. Péntekre sokat javult a helyzet, mosolyogva
köszöntött, amikor este hazaértünk. Újra játszani hívott bennünket,
természetesen a Bang volt megint a nyerő aznap is és szombaton is. Tegnap este
óta lázai, hőemelkedései vannak. Gyenge, rengeteget alszik. Antibiotikumot,
gomba ellenes szert és lázcsillapítót kap. Valószínűleg elkapott egy
vírusfertőzést, ami most jön ki rajta. Nagyon valószínű, hogy a csütörtöki
hányások is ennek tudhatók be, hiszen a kemoterápiát az utóbbi időben jól viselte.
Panni
2014. február 4., kedd
Február 4.
A kezelésről:
Az utolsó előtti kemoterápiás
periódusban vagyunk a transzplantáció előtt. Ez a hét a kezelés hete, a
következő két hét pedig regeneráció, ugyanúgy, ahogyan eddig is, tehát egy hét
kemo, két hét szünet. Még egyszer fog ez megismétlődni, és ha minden jól megy,
március 17-e környékén Zsombi és Anyu Miskolcra fognak utazni. Reméljük,
húsvétra haza tudnak majd jönni. Ha visszaszámolunk, rájövünk, hogy egy hetes
csúszásban vagyunk. Az e heti kezelést a múlt héten kellett volna megkapnia, de
annyira alacsony volt a sejtszáma, hogy várnunk kellett egy hetet. Sajnos a
csontvelő egyre nehezebben regenerálódik, egyre nehezebben újul meg. Ez a
hosszú kezeléseknek a következménye. Ez azt is jelenti, hogy hosszabb távon
fennáll a vérszegénység , ami a vörösvértestek alacsony számával magyarázható ,
az alacsony vérlemezkeszám miatt pedig fokozottan kell figyelni arra, nehogy
megüsse magát, hiszen súlyos külső-belső vérzések származhatnának belőle. Ezért
is van az, hogy már jó néhány hónapja nem lehet „megdögönyözni” (csiklandozni,
dobálni), de ami késik, nem múlik!:)
Zsombiról:
Zsombi változatlanul jól viseli a
kezelés testi-lelki nehézségeit. A múltkori kemoterápia után többször is előfordult,
hogy hányt, valamikor éjszaka is. Akkortájt kevesebbet evett, gyengébb volt, ez
abban is megmutatkozott, hogy nehezére esett odafigyelni a mesére meseolvasás
közben, illetve nagyon sokat aludt. Viszont egy cseppet el is kanászosodott,
mert nagyon rákapott a számítógépezésre és a tévénézésre! Az utóbbi azonban
hasznos is volt, rengeteg ötletet gyűjtött a Da Vinci learning nevű csatorna műsoraiból,
amiben gyerekek barkácsolnak a lehető legegyszerűbb, otthon is fellelhető
tárgyakból. Hihetetlenül lelkesedett érte, eltervezte, mi mindent fog megcsinálni
most, a betegsége alatt, és majd később, ha meggyógyul. A múlt hét eseménydús
volt, itthon volt Marci, Máté, csütörtökön és pénteken pedig Balázs és én is
(mármint úgy, hogy nem tanultam!:)). Rengeteget játszottunk, nevettünk, szinte
kizárólag a Banggal. Apa, Juli és Bazil is csatlakozott a körhöz, Anyunak
valahogy nem jött be ez a „lövöldözős kutyafüle”, ő inkább kívülálló maradt.
Olyan jó látni Zsombit ilyenkor, mennyire önfeledt, boldog tud lenni.
(Zárójelben megjegyzem, hogy ránk is hasonló hatással van a játék.) Ilyenkor jobban is
eszik, egész nap hülyéskedik, új és új ötletei vannak, hogyan nevettessen meg
minket. Egészen elképesztő dolgokat tud kitalálni, például rájött, hogy tudja
mozgatni a füleit anélkül, hogy bármilyen más mimikai izmát használná. Nagyon vicces, amikor „csak úgy” mozgatja a
füleit, és ugyebár nincs haja, így mindenki elképzelheti, milyen lehet. Mindemellett
majdnem minden nap magára vesz valami furcsa ruhadarabot, és úgy nevettet meg
minket. A másik legújabb szenvedélye a kukabúvárok!
Azt szeretném még elmesélni,
mennyire figyelmes volt velem a vizsgaidőszakban. Az egyik nehéz vizsgám előtt
már nagyon fáradt voltam, és amikor ezt látta rajtam, odajött hozzám, és azt
mondta: „Panni, puszilgasd meg nyugodtan a nagy fejemet, tudom, hogy azt nagyon szereted és az
sok erőt ad neked!” Meg kell jegyeznem, hogy nem nagyon szereti, ha (túl!) sokszor
megpusziljuk, ezért is volt nagy dolog tőle, hogy felajánlotta.
Elgondolkodtam. Néhány hónap
alatt mennyire átalakult az életünk. Valami új rend állt be, aminek az egyik
irányítója Zsombi lett. Zsombi, aki elfogadta azt, amiben van, amiben élnie
kell. Nem lázadozik, egyszerűen elfogadja és viseli azt úgy, hogy közben őszintén
tud örülni. És ezt észre kell vennünk. És azt is, hogy ebből rengeteget meríthetünk,
tanulhatunk!
Panni
Panni
2014. január 17., péntek
Január 17.
Zsombor kemósorozat utolsó harmadába ért. A múlt héten
kapott kezelésével még 3x3 hét van hátra a transzplantációig. Most megint erősödős
hét van, ami egyelőre jól megy: tegnap egész jó volt az étvágya. Amikor ma
hazaértem, napszemüvegbe, sapkába, sálba beöltözve várt, úgy hülyéskedett.
Tehát a kedve most is jó.
Az ünnepek viszonylag rég elteltek, de elmaradt, hogy erről korábban
írjunk, hát most pótolom. Az adventi készülődést végig nagyon élvezte, mindegyik osztálytársának sütött és küldött
mézeskalácsot. Karácsony előtt néhány nappal hazaérkezett
mindenki külföldről és más városokból (csak Marci maradt a szemináriumban,
ahogy ilyenkor lenni szokott). Zsombi épp kezelés utáni héten volt, akkor
csökkent le a sejtszáma, ezért nem nagyon voltak látogatóink. Az ünnep kapcsán
sokan (pontosabban… még többen J)
gondoltak rá, az osztályától is kapott ajándékot, amit Vali néni, az
osztályfőnöke el is hozott hozzánk 24-e délután. Egy percre találkoztak az
ajtóban. Meg volt illetődve egy kicsit, de nagyon örült a találkozásnak és
persze az ajándékoknak is. Írt egy levelet az osztálytársainak, amiben
megköszönte, hogy gondoltak rá. Ebben szépen elmagyarázta a többieknek, hogy ha
tavasszal túl lesz egy nagyon hosszú, utolsó kezelésen (= a transzplantáción),
a nyáron megerősödik és szeptembertől megy az iskolába. Ennyi a történet, nincs
kérdés vagy más opció. Meggyógyul. Pont.
Mi, nagyobbak –egymástól teljesen függetlenül- nem
ígérkeztünk el sehova Szilveszterre, számoltunk azzal, hogy esetleg itthon
legyünk akkor is. Vicces volt, ahogy egymást kérdezgettük: „Hé, te hol leszel
Szilveszterkor? Mert ha mindenki itthon marad, akkor én is.” Végülis az új „főnökünk”,
Zsombor elé tártuk a kérdést és arra szavazott, hogy bulizzunk együtt. Így
kezdődött 2014 egy Káplár-bulival. A család új kedvenc társasjátéka a
karácsonyra kapott Bang!, azóta lényegében folyamatosan terítéken van. Bár
most, hogy egyre kevesebben vagyunk itthon, már kevésbé.
Gréti
Gréti
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)