2014. április 15., kedd

Április 15. Az elmúlt másfél hét

4-én, pénteken kapta vissza Zsombi az őssejteket. Nagyon jól tűrte – 4-5 fokos oldatot kapott a vénáiba, aminek a hatására a pulzusa 120-ról (még a kemó miatt volt ilyen magas) a felére csökkent. Emellett olyan szereket is kapott, amiknek erős mellékhatásai voltak. Egy nappal később mondta el Anyának, hogy nagyon rosszul volt a kezelés alatt, erős hányingere volt és „kapart a torka”.

Amikor másnap, szombaton meglátogattuk, még mosolygott és ökörködött, amikor kérdeztük, hogy van, azt mondta: "jól. Majd 2 nap múlva leszek rosszul." Ez be is jött, néhány nappal később nagyon-nagyon rosszul lett. Anya később mondta el nekünk, hogy valójában már akkor is nagy fájdalmai voltak és rosszkedve volt: valójában csak arra a rövid időre szedte össze magát "a mi kedvünkért", amíg ott voltunk. Másnap, vasárnap is meglátogattuk, és akkor már nem is volt kedve farkasszemet játszani vagy vicces pofákat vágva játszani velünk. A még a szervezetében lévő kemó lassan ürült ki, és szépen levitte a sejtszámait. Szombaton még 800 körül volt, vasárnapra szinte a nullára esett. A következő napokban egyre rosszabbul lett. A kemó egyrészt nagyon erősen károsította az emésztőszervrendszeri nyálkahártyát – ez nagyon erős fájdalmakkal járt (sokaknál egészen olyan tünetek jelentkeznek, mint a vakbélgyulladás, csak ez sokkal nagyobb területen), másrészt minden sejtosztódást leállított a szervezetében, és az őssejtek megtapadásáig nem gyógyult semmije. Annyira fájt a torka, hogy először egyre kevesebbet evett, majd keddtől egyáltalán nem tudott enni, teljesen át kellett állni intravénás táplálásra. A nyelés természetes folyamata is felbomlott, valószínűleg refluxa is volt. Folyamatosan váladék ürült a szájából, aminek az öblögetése hányást váltott ki. Egy idő után inkább csak kiköpte.

Szerdára belázasodott. Csütörtökön bódító hatású szereket kapott, amiktől sokat aludt.

Anyának és Apának is nagyon nehéz volt ez az időszak, mivel csak ők lehettek benn nála (és ez még néhány napig így is lesz). Ez többek között azt is jelentette, hogy hozzánk is jóval kevesebb információ jutott el, és nagyon aggódtunk.

Péntek délután jöttek az első jó hírek. Apa újra elment Miskolcra, és amikor hazaért, azt mondta, hogy Zsombi sokkal jobban volt. Azonnal jött a drót, és az óriási megkönnyebbülés.

Az orvosok azt mondták, az őssejtek megtapadása 9-14 nap lesz, és az első jel az lesz, hogy elkezd begyógyulni és már kevésbé fog fájni. Virágvasárnap volt a 9. nap.

Szombat délután beszéltünk Skype-on. Egy steril zacskóban nála volt az iPad. Épp akkor hívtam, amikor Anya kilépett a tiszta boxból, hogy egyen valamit. Sokkal jobb volt a kedve. Elkezdtünk mindenféléről beszélgetni – miket csináltak a boxban, kik látogatták meg, miket szokott játszani Apával, az iPaden, miket tanult (természetesen csakis matekot J) stb. Aztán egyszercsak ki kellett köpnie a váladékot, és belém hasított valami: valószínűleg percek óta köpött volna már, csak nem akarta emiatt félbeszakítani a beszélgetést, és inkább tartogatta. Amikor bátorítottam, hogy nyugodtan megállhat beszéd közben akár percenként többször is, és köphet, ahányszor akar, nagyon érdekes módon megváltozott az egész beszélgetés. (Egyrészt tényleg egymás után többször is köpött, és sokat törölgette a száját. Másrészt) most először mesélt. Zsombi nem szokott mesélni arról, hogy hogy van vagy hogy volt. Amikor kérdezzük, mindig elintézi egy rövid, vállrándítós „hm, jól”-lal, természetesen a beszélgetést is így indítottuk. Most viszont elkezdte mesélni, hogy megdicsérte a doktor bácsi, mert milyen volt a transzplantáció alatt. Hogy amikor hányingere volt, felállt, amikor pedig gyengének érezte magát, leült. És hogy nagyon kapart a torka. Annyira különleges volt, hogy ilyesmiről mesélt nekem, hogy alig akartam elhinni.

Aztán egyszercsak megjelent Áron a színen, és átalakult a beszélgetés egy Latrobe-Rotterdam-Miskolc hármasba. Pár perccel később pedig Anya is megérkezett. J Jó volt a kedvünk, ez volt az első ilyen Skype-beszélgetés, Zsombinak jó volt a hangulata, és arról beszéltünk, hogy egy napra vagyunk virágvasárnaptól, amikorra leghamarabb várható a javulás.

És el is jött. Vasárnapra megháromszorozódott Zsombi sejtszáma. A sejtek megtapadtak és elkezdtek osztódni. Elképesztő.

Ma, kedden jött az újabb hír. Panni írt egy emailt, hogy írt a blogra – az egyetemen voltam éppen. Egy megbeszélésen ültem, amikor olvastam, mit fog írni a blogba. „Ma reggel ezt az üzenetet kaptuk Zsombitól: „Anyu, hívd fel a tesókat, hogy írjanak a blogba!” Azt kell megírnunk, hogy Zsombi egyre jobban van, látványosan erősödik. Tegnap már evett néhány falatot vacsorára, ma reggelire kakaót kért. Egyelőre még nem tud sokat enni, de ez természetes is. A sejtszáma mára elérte a háromezret, a bőrén lévő sebek gyógyulásnak indultak és már a nyelés sem olyan fájdalmas. Az orvosok azt mondták, holnap már nyílhat a box!” Alig bírtam a könnyeimmel.

Peti


Április 15.

Ma reggel ezt az üzenetet kaptuk Zsombitól: „Anyu, hívd fel a tesókat, hogy írjanak a blogba!” Azt kell megírnunk, hogy Zsombi egyre jobban van, látványosan erősödik. Tegnap már evett néhány falatot vacsorára, ma reggelire kakaót kért. Egyelőre még nem tud sokat enni, de ez természetes is. A sejtszáma mára elérte a háromezret, a bőrén lévő sebek gyógyulásnak indultak és már a nyelés sem olyan fájdalmas. Az orvosok azt mondták, holnap már nyílhat a box! Ez azt jelenti, hogy Anyunak nem kell steril köpenyt vennie, minden más marad a régiben, mi továbbra sem mehetünk be hozzá. Zsombi ezután is sterilizált ruhában lesz és sterilizált ételeket kell ennie.

Bízunk benne, hogy továbbra is ilyen gyors ütemű lesz a javulás és hogy hamarosan együtt játszhatunk!

Panni

2014. április 13., vasárnap

Április 13.

A legutóbbi bejegyzést követő napon kapta meg Zsombi az őssejteket. Az orvosok azt mondták, hogy átlagon felül viselkedett, nem látszott rajta, mennyire nehezen viseli. Anyunak mondta el másnap, hogy nagyon rosszul érezte magát közben.
Ahogy teltek a napok, egyre kevesebbet bírt enni, inni, végül teljesen áttértek az intravénás (=infúziós) táplálásra. Ötödik napja nem eszik semmit szájon át. A tápcsatornai nyálkahártya osztódó sejtjeit is károsította a kemo, ezért jelentkeztek ezek a mellékhatások. Ezen a héten volt a mélypont. Szerdán nagyon rosszul volt, fájt a szája, a torka. Többször hányt, hányingere volt, a fájdalomtól nem tudott pihenni. Egész szerdán lázas volt. Emiatt csütörtökön nagyon erős fájdalomcsillapítókat kapott, így majdnem egész nap aludt. 
Ezen a héten többen is meglátogatták, Apa, a keresztszülei és mi, a testvérek is. Pénteken még nagyon gyenge volt, csak feküdt. Erős hányinger és rossz közérzet jellemezte. Tegnap azonban már felült, mosolygott, Apával játszott, velünk mikrofonon keresztül beszélgetett. Igaz, hamar elfáradt, sokat aludt, de egyértelmű javulás volt tapasztalható.

Virágvasárnap van. Mára vártuk a sejtek megtapadásának első jeleit. Anyu reggel hívott. Tegnap óta megháromszorozódott a Zsombi sejtszáma! Ez azt jelenti, hogy a sejtek osztódásnak indultak, a vérkép elkezdett rendeződni. Ha ez így folytatódik, néhány nap múlva megnyílhat a box! Hihetetlen öröm töltött el, amikor hallottam a hírt, és ezzel a többiek is így voltak. A hét közepén tapasztalt kétségbeesés után ez az eredmény új erőt, reményt ad a folytatáshoz. Hajrá Zsombi, most már tényleg közeledik a vége!

Panni

2014. április 3., csütörtök

Április 3.

Zsombor egy hete van a steril boxban. A hétvégén Apa kétszer is meglátogatta, egyszer egyedül, második alkalommal Juli és Bazil is vele volt. Anya mondta, hogy ilyenkor mindig sokkal élénkebb Zsombor: sokat mosolyog és persze viccelődik. Sok terve van, mi mindent csinál majd, ha meggyógyult. 
Pénteken kezdődött és tegnapig tartott az erős kemója. Ma pihi volt és holnap kapja meg a csontvelői őssejteket.
A kapott szerek hatására már a múlt hétvégén alacsony volt a hemoglobinja, ezért szombaton vért kellett kapnia. Azóta jól van, nem volt szükség újabb vérkészítményekre.
Anya sterilen beöltözve lényegében egész nap vele van, csak éjszakára megy át a szállásra. Rajta kívül még Apa mehet be hozzá, szintén steril ruházatban. Csak sterilizált ételeket ehet; tegnapig az étvágyával sem volt gond. Ma jelentkeztek a kemó mellékhatásai: többszöri hányás, hasmenés, az étvágya is romlott valamennyit, bár még így is viszonylag jól eszik. Ez kicsit visszavetette a kedvét.

Ami most következik:
Ahogy hatnak a kemoterápiás szerek, fokozatosan le fog nullázódni a sejtszáma. Eközben várjuk, hogy megtapadjanak az őssejtek és elkezdjenek működni, ez 9-14 nap alatt megy végbe. Kap majd vért és már előre sejtemelőt is, hogy ha megtapadt a csontvelő, intenzívebben osztódjanak a sejtek.
Reméljük, hogy a hétvégén meg is tudjuk látogatni –üvegfalon keresztül, mikrofonnal mi is beszélgethetünk vele.

Gréti, Panni

2014. március 26., szerda

Március 26.

Mivel Zsombi holnap bevonul a steril boxba, ma délután fogtuk magunkat Apával, Julival és elmentünk hozzá, hogy jól megölelgessük (igen, már sokadszor) utoljára a nehéz hetek előtt.
Jókedvű volt, élénk. Az elég tisztességes mennyiségű fagyit, amit vittünk neki, pillanatok alatt eltűntette. Mondták is neki az osztályon, hogy most kell, mert utána egy jó darabig nem ehet akármit...
Szép helyen vannak és szakmailag is a legjobb kezekben. Ez megnyugtató; emberi oldalról tényleg mindenki megteszi érte, amit tud.
Ahogy félrehúzódva Anya elmondta, mi lesz a következő napokban és ránéztem Zsombira, megint csak az futott át az agyamon, ami már annyiszor ez alatt a 10 hónap alatt: honnan van benne ennyi bátorság, ennyi életkedv? Csak a puszta tényeket, kezelési protokollt végighallgatva megborzongok mindig. Egyszerűen nem tudom elképzelni, milyen lehet elszenvedni ezeket. Mégis, sosem láttam őt elkeseredve.
Milyen okosnak és tapasztaltnak hisszük magunkat, mi, fiatalabb-idősebb felnőttek! Pedig ha tudná, hányszor szégyelltem már el magam előtte...
Hajrá-hajrá, Öcskös, ez már a vége...!

Gréti

2014. március 25., kedd

Március 25.

Zsombiról és a családról:

Zsombiék itthon tölthették a múlt hétvégét, csütörtökön jöttek haza, és tegnap utaztak vissza Miskolcra. Szerdán derült ki, hogy elengedik őket erre a néhány napra. Jó volt így, mert még egyszer elbúcsúzhattunk, lejátszhattunk néhány Bang-partyt, nevethettünk, beszélgethettünk. Zsombika még gyorsan rendelt Anyától és Nagyitól néhány kedvenc ételt, pl. tiramisut, diótortát, rántott husit.
Őszintén írom, hogy mindenkinek nehéz egy kicsit a szíve. Ott lapul valami bizonytalanság, hogy mi minden fog történni a következő másfél hónapban?
Zsombi kicsit szorongva ment el, de ez érthető is. A pakolást nem igazán sürgette, sőt inkább késleltette. (Többször is elhangzottak ehhez hasonló mondatok: „Jól van, Anya, ráér bepakolni a játékokat ezután a mese után is!”) Tegnap este beszéltünk vele telefonon, felvetette, hogy telefonon keresztül is bangezhetnénk, méghozzá úgy, hogy neki is osztunk lapokat, beolvassuk a telefonba azokat, ő pedig mindig mondja, hogy mit rakjunk helyette. Ez olyan „zsombis” megoldás!


A kezelésről:

Még most is tart a dekontamináció, tehát továbbra is antibiotikumot és gombaellenes szereket kap. Csütörtökön fog beköltözni a steril boxba, pénteken pedig megkapja az első adag kemot. Péntekhez egy hétre kapja vissza az őssejteket, utána kb két hét múlva derül ki, hogy azok megtapadtak-e. Az az időszak lesz a legnehezebb fizikailag és lelkileg is. A sejtszáma nullához közeli lesz, ezért gyengeség, külső, ill. belső vérzések jelentkezhetnek. A fertőzésveszély is ekkor lesz a legnagyobb.
Apa holnap felutazik, hogy még egyszer találkozhasson vele a boxba költözés előtt. Utána már csak beöltözve mehet be hozzá. Anya, amikor csak tud, vele lesz majd, de csütörtöktől ő is csak steril felszerelésben.


Továbbra is kérjük, mindenki gondoljon rá, imádkozzon érte ebben a különösen nehéz időszakban!

Panni

2014. március 16., vasárnap

2014. március 16. Zsombi és Anya holnap elutaznak Miskolcra

Zsombi és Anya holnap elutaznak Miskolcra. Az előkészületek lezajlottak – lejátszották az utolsó Bang meccseket, megünnepelték Juli születésnapját, ami március végén lesz, elmentek Máriapócsra a többiekkel, és aztán még egy kis fagyizás is belefért. Most épp pakolják az új pizsamákat és mindent, amit magával vihet, bár Zsombi ebben már nem annyira aktív. J

A továbbiakban a transzplantáció menetéről és Zsombiról lesz szó.

A transzplantáció

Az első héten, március 17-23. között lesz az ún. dekontamináció, ami átfogó vizsgálatokkal kezdődik, feltérképezik, hogy van-e kórokozó a szervezetében, és kiirtanak minden baktériumot és gombát (beleértve a jóindulatú bélflórát is), hogy amikor majd megkapja a nagy kemót, minél kisebb legyen az esélye annak, hogy valami baj történik.

Ezen a héten még aránylag szabadon mozoghat majd, a vérképe még jó lesz, tehát nem lesz vérszegény, hanem aktív lesz, és remélhetőleg az étvágya is megmarad. Ezen a héten közösen lesznek elszállásolva Anyával.

Március 24-én, hétfőn Zsombi kap egy alapos tisztítófürdőt, és beköltözik a tiszta boxba. Onnantól csak Anya és Apa mehet majd be hozzá, teljesen bemosakodva és beöltözve, pontosan úgy, mintha egy műtőbe lépnének. Mi csak egy üvegen keresztül láthatjuk majd, és egy mikrofonon keresztül fogunk tudni kommunikálni vele. A tiszta boxba csak magas hőmérsékleten sterilizált cuccokat lehet bevinni (pl. laptopot nem). Mivel autológ transzplantáció lesz, tehát a saját őssejtjeit fogja visszakapni, szerencsére lesz egy TV és egy DVD lejátszó a szobában. Anya sem alhat majd vele – a közelben biztosítottak neki szállást, így a nap nagy részében együtt lesznek, és Anya mesét fog olvasni neki, de külön fognak aludni. Eléggé tartunk ettől a tiszta boxtól. A műtét óta Zsombi nagyon igényli Anya jelenlétét, nem szeret egyedül lenni, és nem tud nélküle elaludni.

A március 24-30 közötti héten lesz az utolsó, nagy kemoterápia. Ez 5-7 napig fog tartani, és nagyon-nagyon durva lesz – annyira, hogy még a csontvelőben tárolt memóriasejteket is el fogja pusztítani, így a gyógyulás után majd a születéskora óta kapott összes védőoltást újra meg kell kapnia. Erre azért van szükség, mert enélkül a végső nagy kezelés nélkül nagy a kiújulás kockázata. Zsombinak 4-es típusú medulloblastomája van: egy olyan típus, ami hamar áttétet képez. Bár a tumor jelentős részét a betegség felfedezésének napján műtétileg eltávolították, a sebész szemmel látható infiltrációról számolt be, ami olyan területen volt, amihez nem lehetett hozzányúlni. Ez a szabad szemmel látható infiltrált tumor a kemoterápia és a sugárkezelés hatására eltűnt, de sajnos enélkül a kezelés nélkül nem lehetünk biztosak abban, hogy az esetleges mikroszkopikus méretű áttétek eltűnnek.

A kemoterápia utolsó napját követő második napon, tehát március utolsó napjaiban Zsombi visszakapja a saját őssejtjeit. A korábbiakhoz képest ez már semmiség, gyakorlatilag egy fél órás infúzió az egész. Az őssejtek megtapadása általában 9-14 napot vesz igénybe, ez a fázis tehát kb. április első felében fog lezajlani. Ez alatt az idő alatt lesz veszélyben. Kritikusan alacsony lesz a vérében az immunfunkciót ellátó fehérvérsejtek és a véralvadást segítő vérlemezkék számaránya – így magas lesz a fertőzés, illetve súlyos külső-belső vérzések kialakulásának a kockázata. Ezenkívül a vérszegénység, a vörösvértestek alacsony száma miatt a gyenge lesz és aluszékony. Nagyon félünk ettől az időszaktól, nagyobb szükség lesz mindannyiunk imáira, mint korábban bármikor.

Az őssejtek megtapadását követően a vérkép függvényében fogják először a boxot megnyitni (várhatóan leghamarabb húsvét körül), majd a sejtszámok további emelkedésével és mind a fehérvérsejt-, a hemoglobin-, és a trombocitaszint viszonylagos rendeződésével fogják megengedni, hogy hazautazzon, amit már mindannyian nagyon várunk. A vérkép rendeződése eléggé egyéni és megjósolhatatlan folyamat, nem lehet tudni, hogy pontosan mikor fogják tudni hazaengedni. Mindenesetre a boksz megnyitásával újra egy picit kényelmesebb lesz az életük, várhatóan kb. 3 hét lesz nagyon rossz. Összességében tehát kb. 6 hetet fognak Anyával Miskolcon tölteni, és húsvétkor még biztosan ott lesznek. Apa minden hétvégén velük lesz majd, és amikor csak lehet, mi, a többiek is.

A hazatérés után még néhány hét a szokásosnál kellemetlenebb lesz: a transzplantációtól számított 100 napig semmilyen nyers dolgot nem ehet majd Zsombi, amiben kórokozó lehet, beleértve a joghurtokat, a túró rudit, a tiramisut, a majonézt, a fagyit, vagy az ivóleveket. A folyamat végén pedig újra megkapja majd a születése óta megkapott összes védőoltást.

Zsombiról

Most jó a kedve, nagyon cuki, nagyon eleven – ebben nagymértékben közrejátszott az is, hogy Gréti, Marci és Máté is otthon volt a hétvégén, és sokat Bangeztek, játszottak együtt. Fizikailag aránylag rendben van, eszik rendesen – a kemoterápia során azok a szerek, amiktől nagyon erős hányingere volt, az utolsó kezelések során már elmaradtak. Valahányszor beszéltünk, mindig büszkén beszámolt róla, hogy hány tányér frankfurti levest, gulyáslevest, stb. evett az elmúlt napokban. Mit ne mondjak, ebből a szempontból irigyeltem. J

Beszélgetéseink során valamennyit reflektált a transzplantációra – pl. elmesélte, hogy voltak Máriapócson a szentképnél, de ő „nem merte megpuszilni, csak odahajolt, mert a transzplantáció előtt nem biztos, hogy jó”. Anya elmesélte, hogy voltak egészen mellbevágó kérdései is: „Anya, ha nem kapom meg ezt a kezelést, meghalok, igaz?”

Viszont sokkal többet mesélt arról, hogy mi lesz utána, amikor meggyógyult. „Mondtam Apának, hogy úgyis fogunk menni, hogyha meggyógyultam, moziba vagy vidámparkba, vagy mindkettő.” Mivel a transzplantáció után sokáig nem ehet majd fagyit, ma fagyizott is. A fagyiskanál és a doboz pedig bekerült a mekis gyűjteménybe, amit a szobájában tart, azért, hogy emlékezzen, hogy miket evett már a McDonaldsban.

Mindenkinek köszönjük, aki az elmúlt időben gondolt rá, imádkozott érte, szurkolt neki. És kérünk is titeket, hogy maradjatok vele a  következő időszakban is.

Peti