2013. szeptember 12., csütörtök

Szeptember 12.



Zsombiról

A múlt hét csütörtökön kapta meg az első kemós periódus utolsó adagját. Két hét szünet, aztán újabb periódus következik. Összesen háromszor három hét, azaz kilenc hét egy nagy kezelés. Utána kontroll MR.
A múlt szombati MR eredmény megnyugtató volt, a szemmel látható makroszkópos elváltozás eltűnt, ami a műtét után az agytörzsön volt. Ez azt jelenti, hogy a kezelések hatásosak (és az imáink is), jó úton járunk. Sajnos a ma ismert legérzékenyebb radiológiai képalkotó módszerrel sem lehet sejtszinten vizsgálni a szervezetünket, ezért sem tudjuk pontosan megítélni, hogy van-e még daganat a kis fejében. Ezért kell végigcsinálni az előírt kezelést. Nehéz lesz, különösen a csontvelő transzplantáció. Az utolsó és egyben a legerősebb, legagresszívebb kemó előtt csontvelői őssejteket fognak nyerni tőle, amit a kezelés után vissza fognak juttatni neki, hogy ezekből az elvett sejtekből épülhessen újra az immunrendszere. A csontvelőben képződnek a fehérvérsejtek, vörösvérsejtek és a vérlemezkék is. A kemoterápia ezekre is káros hatással van sajnos, ezért ebben az időszakban lesz a legnagyobb a fertőzésveszély, ráadásul jelentős vérszegénység kialakulása is várható, ami fáradékonysággal, gyengeséggel jár. A csontvelő mihamarabbi újjáépülése miatt van szükség erre az egész procedúrára.
Ezen a héten folyamatosan esik a sejtszáma a múlt heti kezelések következtében, két napja 0,6 volt, ma már csak 0,3. Ez nagyon kockázatos a fertőzések szempontjából, ezért antibiotikumot és gomba elleni szereket kap, mindemellett folyamatosan mérni kell a testhőmérsékletét. Mindezek ellenére a kedve nagyon jó, tegnap este nagyon huncut volt. A tisztaszobában kellett lennie, amit ő nagyjából be is tartott, de a távirányítós kisautóját kiküldte néha hozzánk, a székünk és a nagy asztal körül körözött vele, közben nagyokat kuncogott a hátsó szobából. Ha nem ment a kisautó, az azt jelentette, hogy megakadt valahol, akkor útba kellett igazítani. Hétvégén ő indítványozta a Dixit-partyt (jelenleg ez a kedvenc társasjátéka), esténként pedig a Ruminiből hallgatnak meg egy kis részt Julival. (Lassan a második kötet végére érünk :)). Tegnap úgy oldottuk meg, hogy kellő távolságból, az átlagosnál kicsit nagyobb hangerővel olvastunk neki. Így legalább mindenki hallhatta, aki a közelben volt. :)  Szerencsére az étvágya is javul, a húsleves, a nutellás palacsinta és a banánturmix a kedvence. :)

Panni

2013. szeptember 7., szombat

Váratlan hír: NEGATÍV!!!!!!!!! ELTŰNT A TUMOR!

Ma volt egy soronkívüli MR vizsgálat, mert a kemó újrakezdése után nagyon leromlott Zsombi mozgáskoordinációja. Ennek kétféle magyarázata lehet: vagy a kezelés mellékhatása, vagy a daganat indult be újra a kisagyban. A kezelőorvosok biztattak minket, de csak egy MR vizsgálat segítségével lehetett választ adni a kérdésre.

Mivel Anyáék azt mondták még a kezelés előtt, hogy ez a második kemó általában kevésbé viseli meg a gyerekeket, mint az első, borzasztóan izgultam. Csak este tudtam beszélni a többiekkel.

A protokoll szerint csak október közepén tudtunk volna biztosat, így viszont már most tudjuk, hogy eltűnt a tumor. A kezelést persze a protokoll szerint be kell fejezni: október közepéig még két kemó, és aztán novembertől karácsonyig csontvelő-transzplantáció Miskolcon. De úgy tűnik, hogy karácsonykor már mindannyian együtt leszünk. :)

Peti

2013. szeptember 1., vasárnap

Szeptember 1.

Zsombor most egész jól van, jókedvű, és az evéssel is kevesebb gond van, mint ahogy azt az elmúlt hetekben megszoktuk. Holnap folytatódik a kezelése, ezen a héten pihent. Voltak látogatói, akiknek örült, sőt, szerda este minden tesó is hazajött; várhatóan karácsonyig nem lesz ilyen alkalom.  
Ma volt az évnyitó az iskolában, ő nem volt ott, de rengetegen üdvözölték, és megkapta a könyveit is. Magántanuló lesz ebben az évben, reméljük, nyáron leteheti az osztályozó vizsgát.
Váratlan dolog, hogy kedden Julinak (10 éves) is műtéte lesz. Pici kora óta görbe a bal lába egy nem gyulladásos eredetű csontelhalás miatt, amivel több alkalommal is járt már ortopédián, végül tegnap kitűzték a műtét időpontját. Zsombor kemón lesz, ő néhány épülettel arrébb. Kicsit izgul, de mondtuk neki, hogy majd érte is úgy imádkozunk, mint Zsombiért, nem lesz gond. Ő persze nem lesz életveszélyben, de annyi kockázata lehet, hogy ha nem jól találják el a csontot (csavarozni fogják), a növekedés a lábában végleg leáll. Nyilván Zsombor érzi át leginkább az ő helyzetét, ezért is ő sajnálja a legjobban. Mondta nekünk, mennyire rossz, hogy Julinak fájni fog a lába egy darabig… De hihetetlen, ahogy tartják egymásban a lelket, kis bajtársak.

A holnap kezdődő kezelésről már írt korábban Peti. Hétfőn egy 24 órás infúzióval kezdünk, ezért bent is fog aludni, szerdán és csütörtökön még 1-1 kisebb adagot kap. Úgy, mint júniusban, várhatóan a következő hét közepére csökken le drasztikusan a sejtszáma.

Gréti

2013. augusztus 20., kedd

A további kezelés

Anya és Apa ma beszélt a kezelőorvossal, mostmár látjuk, hogy mi áll még előttünk. Most mondtuk el Zsombinak is.

Öt alkalom van még a sugárkezelésből: szerda, csütörtök, péntek, szombat, hétfő. 26-án vége. Utána egy hét szünet következik, majd indul a kemoterápia, ugyanaz, mint ami volt nyár elején. Ebből három adag lesz, kéthetente, és a harmadik után két héttel (tehát hat héttel a pihenő után) lesz a kritikus MR.

Ha az MR negatív, azaz nincs reziduális tumor, akkor marhára örülünk, aztán veszünk egy nagy lélegzetet, és indul a bátorságpróba: portcsere, csontvelő-transzplantáció és még egy utolsó, marha erős kemó. Az kemény lesz, el kell menni Miskolcra, és ott többnapos egyedüllét, amíg senki sem mehet be hozzá. A transzplantáció és az utolsó kemó összesen hat hét, teljes szeparálással (ezalatt csak bemosakodva, maszkban mehetünk majd be hozzá), viszont december végére vagy január elejére kész vagyunk, minden jó.

Elég kemény volt ezt átbeszélni Zsombival. Nagyon megdöbbent amiatt, hogy biztosan lesz csontvelő-transzplantáció: láthatóan iszonyúan bízott abban, hogy erre már nem lesz szükség. Utána elég szótlan lett, nem akart beszélni arról, hogy mit érez.

Ha van reziduális tumor, folytatódik a kemó, újabb három adag. Utána MR.

Ha az MR negatív, lásd fenn. Ha pozitív, lásd fenn, de ez a három kemó az utolsó. Több nincs.

Mindez két fontos dolgot jelent.
Egyrészt október közepéig nem tudunk semmit arról, hogy mi zajlik a kis fejében.
Másrészt szeptember 2-ig van jól Zsombi. Most erős és a sejtszáma is elég magas ahhoz, hogy tudjatok találkozni vele. Utána december végéig/január elejéig biztosan nem lesz így. Reméljük, csak addig.

Peti

Helyzetjelentés, 2013. augusztus 20.

Zsombi most relatíve jól van. A kezelés (naponta van egy sugárkezelés, és hetente egyszer vinkrisztint kap a portba) most kevésbé fájdalmas és kevésbé is viseli meg őt: az általános állapota és a hangulata jó, a vérképe egy kicsit rosszabb, mint az egészséges szint, de jó annyira, hogy velünk lehet, a szobájában alhat, és aránylag erős is. Az egyetlen probléma az, hogy hetek óta gyakorlatilag egyáltalán nem eszik, sokat is fogyott.

Amikor beszélgettem vele erről, azt mondta, hogy megváltoztak, mindennek rossz lett az íze. Különös: valami miatt úgy gondolja, hogy ez fog a legkésőbb visszajönni, amikor már teljesen meggyógyult majd, sőt, már a haja is ki lesz nőve, csak azután.

Sokszor mesél a kórházi élményeiről, eldicsekszik, hogy megint ügyes volt a kezelés alatt, mert egyszer sem mozdult el, vagy hogy ki szúrta, mennyire fájt, stb. Sokat kérdez Anyától a betegségéről és a kezeléséről, teljesen tisztában van a dolgokkal. Amikor egyik este meghallotta, hogy Anyától kérdeztem, hogy a sugárkezelés miatt változtak-e meg számára az ízek, valami megdöbbentő tárgyilagossággal kiáltott oda nekem: „ez nem a sugártól van, Peti, hanem a vinkrisztintől!”. És nézte tovább a Herbie-t, nem tulajdonított neki több jelentőséget. Egy másik alkalommal odalépett hozzám és közölte velem: „Peti, az a szerencse, hogy ezek a bajkeverő sejtek jól reagálnak a sugárra és a kemóra is, és nemsokára lesz majd egy MR, és ha addig jól reagálnak, akkor lehet, hogy nem lesz csontvelő-transzplantáció. Szegedy doktor bácsi fogja eldönteni, de remélem, nem lesz.” Azigen, gondoltam: csontvelő-transzplantáció. Mennyire figyelhetett, hogy megjegyezte ezt a szót. (Időközben egyébként kiderült, hogy sajnos mindenképp lesz csontvelő-transzplantáció.)

Mivel nem fog tudni iskolába járni, elkezdtünk gyakorolni. A matek, az olvasás és a szókiegészítés profi módon megy, ezeket szívesen is csinálja. Az írás és a rajzolás sajnos még bizonytalan – a kisagyi érintettség miatt a finommotorika sérült, így ez érthető is. Mivel kevesebb sikerélményt nyújt, nehezebb is rávenni, hogy ezekkel foglalkozzon. Anyával elmagyaráztuk neki, hogy a bajkeverő sejtek az agyának abban a részében csinálták a bajt, ami például a cipőfűző kötését vagy a ceruza fogását irányítja, úgyhogy teljesen természetes, hogy ez most nem megy jól, de ha gyakorol, simán vissza fog jönni. Igyekszünk ezzel kapcsolatban következetesek, de lazák lenni: a gyakorlás kötelező, csak utána lehet mesét nézni vagy játszani, viszont nem csinálunk nagy ügyet a dologból, nem ülünk mellette és szurkolunk minden mozdulatnál. Persze jól megdicsérjük, amikor kész van, de alapvetően úgy tekintünk erre a folyamatra, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról lenne szó. Reméljük, hogy ő is így tekint rá.

Augusztus 26-ig tart a sugárkezelés, utána egy hét szünet következik, majd hat hét kemó után, október közepén lesz az MR felvétel, aminek az eredménye miatt nagyon izgulunk.

Peti

2013. augusztus 9., péntek

Augusztus 9.

Pár perce indult el Zsombor Anyuval a szokásos heti Vinchristin-re. Tegnap este mondta, hogy kicsit izgul, látszik is rajta minden "szurkálásos" kezelés előtt. "Amikor a doktornéni szúr, az nem fáj, ő nagyon ügyes, de most szabadságon van. Amikor a nővérek megszúrják a bőrömet, az nagyon fáj. Holnap a doktorbácsi fog szúrni, ő nagyon kedves." Ezt többször is elmondta, most indulás előtt is. De örül annak, hogy ez az utolsó előtti adagja ebből a gyógyszerből.

Egyébként továbbra is jókedvű, étvágya nem nagyon van, de azért eszeget. Mindig odafigyel a gyógyszerekre, vitaminokra, ő szól, hogy "Anya, vegyük be a gyógyszert." 
A tegnapi aranyköpés, amikor megjegyezte: "Amióta beteg vagyok, Anya a szigorú és Apa a kedves." Persze huncut mosollyal a szája sarkában mondta, várva, mi reagálnak Anyáék, akik persze ott álltak mellette, aztán nevettek egy nagyot azokkal együtt, akik még körülöttük voltak. Végülis igen, most inkább Apáé a kényeztető szerep, aki mindig azt hoz a boltból, amit Zsombi szeretne, Anya tartja kézben közvetlenül a kezelést, általában ő viszi sugárra, stb. Tegnap még büszkén azt is elmesélte, hogy amikor a CT-je volt a sugár tervezésekor, már sokkal szebb volt a feje bentről, mint a műtét előtt. (=Szimmetrikusabb lett, vagyis a daganattal járó és a műtét utáni kavarodás kezd visszaállni, de ez látszik a mozgásán, amilyen szépen olvas, minden olyasmin, amire a műtét óta "emlékszik vissza" újra). 
Bízik és küzd, ez a legfontosabb.
 
Gréti
 

2013. augusztus 4., vasárnap

Máriapócsi kaland, mindennapok - augusztus 4.

Máriapócs

Édesapának pár nappal ezelőtt az az elhatározása támadt, hogy zarándokoljunk el Máriapócsra biciklivel. Azt mondta nekünk: "Ha van kedvetek, gyertek, én mindenképpen megyek". Nem lehetett eltántorítani. :) Panni rögtön mondta, hogy megy, én viszont megfutamodtam a derekamra hivatkozva. Szombat reggelre volt kitűzve az indulás, és egész péntek este az járt a fejemben, hogy mennem kell. Végül én is csatlakoztam a "csapathoz" - másnap útra keltünk hármasban: Édesapa, Panni és én (Áron). (Nagyobbak közül csak mi voltunk otthon.)

Korán indultunk. Egyrészt a tűző napot szerettük volna elkerülni, másrészt vissza is szerettünk volna jönni még szombaton. Hajdúdorog és Máriapócs között megálltunk minden Mária-emlékműnél imádkozni Zsombiért. Szerencsére különösebb gond nélkül 11 óra körül megérkeztünk uticélunkhoz, ahol a kegytemplomban imádkoztunk közösen. Én visszafelé már nem bírtam menni, Panni pedig nem vállalta biciklin a visszautat kánikulában, ezért hívtuk édesanyát, hogy vegyen fel minket kocsival. Hozta magával Zsombit és Julit is. Apát nem lehetett lebeszélni arról, hogy hazainduljon, minket pedig Bazil atya beinvitált a bazilita kolostorba.

Számomra nagyon nagy élmény volt találkozni az atyával. Hatalmas szeretettel fordult Zsombi felé, öröm volt nézni és hallgatni, ahogy próbálja biztatni. "Ha majd meggyógyulsz, nagy ember leszel, tudod?" - hangzott el nem egy alkalommal. Ezt egy 85 éves atyától biztató lehet hallani. És, bár ha az atya hozzá beszélt általában kicsit félénken a földet nézte, de jellemzően fülig ért a szája. :) Búcsúzáskor Bazil atya megáldott minket, és megölelte Zsombit. Biztosan megérte édesanyának értünk jönni!

A látogatás után hazaindultunk. Apa fáradtan bár, de 17 óra körül hazaérkezett.  Nem volt semmi az aznapi teljesítménye: 150 km 5:45 és 17 óra között, ebből 75 km a legnagyobb kánikulában, tűző napon. Büszkék vagyunk rá!


Zsombi

Szerencsére mostanában jól van! Sokat nevetünk, s mivel hamarabb kivették a porttűt, már lehet kicsit csikizni (nála csikisebb gyerekkel még életemben nem találkoztam, viccen kívül :) ), és a fenékre csapás-háború még mindig nagy kedvenc. :) Az étvágya sajnos kicsit hullámzó, de ha akad valami, amit szeretne enni, szerencsére nincs gond. Ma például krumplihoz volt kedve, és körülbelül háromszor szedett ebéd alatt.

Volt egy rossz napunk is sajnos. Egyik este szokás szerint leültünk imádkozni. Kicsit sápadtnak tűnt és komoran nézett. Kiderült, hogy hányingere van. Rohant is a mosdóba - sajnos többször hányt még az este folyamán. Nagyon megijedtünk, hiszen a sugár mellékhatásainak nem lett volna szabad jelentkezniük ennyi idő után (már több hete tart a kezelés, és ilyenkor elméletileg már nincs tünet). De aztán kiderült, hogy mielőtt indultak a kezelésre nem ivott kólát. Minden alkalommal a klinikára való indulás előtt iszik egy pohárral, mivel a kólának hányás elleni hatása van. Most beigazolódott, hogy tényleg így van, azóta ugyanis figyelünk rá, hogy ne maradjon ki, és hál'Istennek nincs gond.

Még minimum két hét sugárkezelés van hátra, de lehet, hogy három, ezt nem tudjuk pontosan. Utána lesz ugye a kontroll MR vizsgálat, már izgatottak vagyunk az eredmény miatt. Addig is bíztatjuk és próbáljuk boldggá tenni Zsombort. És természetesen imádkozunk érte. Ez az, amit tehetünk - amit tennünk kell!


Áron