Közel egy hónapja van itthon
Zsombi, azóta erősödik testileg, lelkileg. Fizikailag egyre jobban van, az étvágya
változó, de összességében eszik rendesen. (Még mindig az a rendszer, hogy azt
esszük, amit Zsombi kér, így rendszeresen van az asztalon rántott hús, lángos,
aranygaluska, gyümölcsleves. ) Gömbölyödik a kis arca, lassan-lassan nő a haja,
a szemöldöke.
Napközben sokat játszik, „kreatívkodik”,
barkácsol. A kedve változó. Nehéz ilyen sokat egyedül lenni, csak a
családtagokkal találkozni esténként. Még legalább két hónapig így kell lennie.
Mindemellett csak kesztyűben nyúlhat a tárgyakhoz, sőt hozzánk is. Finoman szőtt
pamut kesztyűt kell viselnie. Evéshez leveheti, illetve amikor lefertőtlenített
tárgyat vesz a kezébe. A szobában sem függöny, sem virág nem lehet, mert ezeken
megtelepedhetnek a kórokozók. Két-három naponta kell ágyneműt cserélni, és
minden ruhadarabot alaposan ki kell vasalni. Amikor sokan vagyunk otthon,
különösen ha valaki nagyon meg van fázva, mindenkinek, de legfőképp Zsombinak
maszkot kell viselnie. Az udvarra is csak beöltözve mehet, kesztyűben,
maszkban, a fején kendővel. Nem érheti erős napfény. Ma a család nagy része a
kertben dolgozik, Zsombit lehetetlen bent tartani. („ Anya, én is megyek,
segítek ásni!”) Maszkban, kesztyűben, a keresztapjától kapott kalózos kendőben
kiszaladt a többiekhez.
Az étkezés sem könnyű olyan
szempontból, hogy csak jól megfőzött, megsütött ételeket ehet, nyersen semmit
sem fogyaszthat. Nyáron ez meglehetősen nehéz, amikor érik az eper, a barack, a
dinnye. De a fagylalt és a jégkrém hiányzik a legeslegjobban! Az is fontos, hogy
olyan ételek sem lehetnek az étrendjében, amelyekben nyers gyümölcs található,
pl gyümölcsös jóreggelt keksz (az is nagyon hiányzik már!).
Naponta vírus-, gomba- és
baktériumellenes, illetve szteroidtartalmú gyógyszereket kell bevennie, amiket
(az antibakteriális szerek kivételével, mert azokat októberig nem lehet
elhagyni) a vérkép függvényében fokozatosan hagyhat majd el.
Jelenleg ezekkel a hétköznapi
nehézségekkel kell Zsombinak megküzdenie. Ezek sem könnyűek, de talán nem
összevethetőek azzal, ami az elmúlt egy évben történt. Május 19-én volt egy
éve, hogy megműtötték. Akkor még nem tudtuk, mi vár rá(nk) pontosan.
De most az a lényeg, hogy Zsombi
velünk van, és jól van!...
Panni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése