2014. június 15.

3 hete láttam legutoljára Zsombit. Akkor már itthon volt pár hete, de az még nagyon az eleje volt, a jókedvén kívül más nem látszott rajta. Amikor tegnap beléptem és megláttam, egész más látvány fogadott: elkezdett nőni a haja, a szemöldöke újra kirajzolódott.

Ma megvolt az általános iskolások -Juli és Bazil- évzárója is, kitört a nyári szünet. Azt mondta Zsombi: "Nem is hiszem el, hogy szünet van!" Nyilván ezt azért mondta, mert nem szeret egyedül lenni itthon, amíg mindenki a dolga után jár. Amikor épp játszottak valamit a tesókkal ma ebéd előtt, Anya mondta is a konyhában, hallva a játékot, hogy sokkal-sokkal felszabadultabb ilyenkor, amikor ott vagyunk vele, máskor elég kedvetlen. Az étvágya nem valami jó, a múlt hét óta fogyott valamennyit. Ez lehet a gyógyszerei miatt, mivel továbbra is szedi az antibiotikumokat (ezt a transzplantáció után 6 hónapig folyamatosan kapnia kell), emellett még vírus és gomba elleni szereket és egyéb gyógyszereket is (bár ezeket folyamatosan csökkentik). A mai ebédkor sem igazán akart enni. Amikor próbáltuk kideríteni, miért: "Nem esik jól?", szomorúan, halkan, lehajtva a fejét mondta: "Hát... nem." Végül kicsit megerőltette magát, levest és husit is evett, de nem valami sokat.

No de jött a délután és az egyházközségi szallonnasütés-slambucozás a parókián. Tűkön ült, mikor indulunk itthonról, nem tudtunk vele mit kezdeni. Ügyesen, egyedül megsütötte a szalonnáját és két szelet kenyeret is megevett, sőt, még a slambucot is megkóstolta! Bújócskázott a többi gyerekkel és -amit tavaly nyáron láttam tőle utoljára- szaladt! Annyira megélénkült és olyan boldog volt, hogy el sem tudom mondani! Borzasztó sokat jelentett neki, hogy végre kimozdulhatott és sok emberrel találkozhatott.

Reméljük, sok ilyen alkalom lesz még a nyáron!

Gréti

Gréti