A családi élet a megszokottnál is pörgősebb volt az utóbbi egy hónapban, mivel július 26-án férjhez adtuk Pannit. Ez volt a középpontban -és örülünk, hogy ez lehetett a középpontban, ugyanis Zsombi nagyon jól van. :)
Július közepén kivették a centrális kanüljét, amit november végén ültettek be neki. Erre már nem lesz szüksége. Minden simán ment, az altatást is jól viselte. A portja még bent marad, a kontrollvizsgálatok során könnyebb ezt megszúrni, mint vénából vért venni. Ekkor volt egy koponya MRI felvétele is, amin azt írták, hogy semmi változás nincs a legutóbbi márciusi állapot óta, vagyis minden rendben.
Az esküvői előkészületekből ő is kivette a részét, például eljött termet díszíteni a lagzi helyszínére, sőt, amikor az esküvő előtti napon az utolsó simítások előtt itthon kellett maradnia (mondván, hogy pihenjen), eléggé zokon vette. Ez volt az első alkalmak egyike, hogy kiment itthonról, az ominózus júniusi szalonnasütés óta nem sok ilyen volt. Az esküvőig épp letelt a kritikus időszak, ami után már elkezdhet közösségbe járni, bár zárt térben még szájmaszkot kell viselnie. De így jöhetett a teremdíszítésre, illetve egy kisebb születsnapi ünneplésre az esküvő előtt, bemelegítésként.
A lagzin hajnali 5-g bulizott! És nem is akárhogy: ellopta a menyasszony cipőjét, sokat táncolt és játszott az unokatesókkal.
Mostanra kezd minden visszaállni a régi kerékvágásba: itthon töltött hétköznapok, most még együtt, aztán nemsokára indul a suli. Az étvágya továbbra sem jó: megkíván valamit, el is készítjük neki, de csak csipeget belőle. Antibiotikumot továbbra is szed.
Mivel csak fél évvel a transzplantáció után kapja meg újra a védőoltásokat, még nem kezdheti el a 3. évet sem. Ez nem zavarja különösebben: akkor majd két évet fog bepótolni és úgy csatlakozik a régi osztályához. Pont. Továbbra sincs más opció a fejében. Jövő nyáron már nyaralni fog, nekem már megmutatta a zseblámpáját, amit beszerzett a jövő évi cserkésztáborba. Ahova -mint mindenki tudja- menni fog!
Gréti
2014. augusztus 9., szombat
2014. június 15., vasárnap
2014. június 15.
3 hete láttam legutoljára Zsombit. Akkor már itthon volt pár hete, de az még nagyon az eleje volt, a jókedvén kívül más nem látszott rajta. Amikor tegnap beléptem és megláttam, egész más látvány fogadott: elkezdett nőni a haja, a szemöldöke újra kirajzolódott.
Ma megvolt az általános iskolások -Juli és Bazil- évzárója is, kitört a nyári szünet. Azt mondta Zsombi: "Nem is hiszem el, hogy szünet van!" Nyilván ezt azért mondta, mert nem szeret egyedül lenni itthon, amíg mindenki a dolga után jár. Amikor épp játszottak valamit a tesókkal ma ebéd előtt, Anya mondta is a konyhában, hallva a játékot, hogy sokkal-sokkal felszabadultabb ilyenkor, amikor ott vagyunk vele, máskor elég kedvetlen. Az étvágya nem valami jó, a múlt hét óta fogyott valamennyit. Ez lehet a gyógyszerei miatt, mivel továbbra is szedi az antibiotikumokat (ezt a transzplantáció után 6 hónapig folyamatosan kapnia kell), emellett még vírus és gomba elleni szereket és egyéb gyógyszereket is (bár ezeket folyamatosan csökkentik). A mai ebédkor sem igazán akart enni. Amikor próbáltuk kideríteni, miért: "Nem esik jól?", szomorúan, halkan, lehajtva a fejét mondta: "Hát... nem." Végül kicsit megerőltette magát, levest és husit is evett, de nem valami sokat.
No de jött a délután és az egyházközségi szallonnasütés-slambucozás a parókián. Tűkön ült, mikor indulunk itthonról, nem tudtunk vele mit kezdeni. Ügyesen, egyedül megsütötte a szalonnáját és két szelet kenyeret is megevett, sőt, még a slambucot is megkóstolta! Bújócskázott a többi gyerekkel és -amit tavaly nyáron láttam tőle utoljára- szaladt! Annyira megélénkült és olyan boldog volt, hogy el sem tudom mondani! Borzasztó sokat jelentett neki, hogy végre kimozdulhatott és sok emberrel találkozhatott.
Reméljük, sok ilyen alkalom lesz még a nyáron!
Gréti
Gréti
2014. május 24., szombat
2014. május 24.
Közel egy hónapja van itthon
Zsombi, azóta erősödik testileg, lelkileg. Fizikailag egyre jobban van, az étvágya
változó, de összességében eszik rendesen. (Még mindig az a rendszer, hogy azt
esszük, amit Zsombi kér, így rendszeresen van az asztalon rántott hús, lángos,
aranygaluska, gyümölcsleves. ) Gömbölyödik a kis arca, lassan-lassan nő a haja,
a szemöldöke.
Napközben sokat játszik, „kreatívkodik”,
barkácsol. A kedve változó. Nehéz ilyen sokat egyedül lenni, csak a
családtagokkal találkozni esténként. Még legalább két hónapig így kell lennie.
Mindemellett csak kesztyűben nyúlhat a tárgyakhoz, sőt hozzánk is. Finoman szőtt
pamut kesztyűt kell viselnie. Evéshez leveheti, illetve amikor lefertőtlenített
tárgyat vesz a kezébe. A szobában sem függöny, sem virág nem lehet, mert ezeken
megtelepedhetnek a kórokozók. Két-három naponta kell ágyneműt cserélni, és
minden ruhadarabot alaposan ki kell vasalni. Amikor sokan vagyunk otthon,
különösen ha valaki nagyon meg van fázva, mindenkinek, de legfőképp Zsombinak
maszkot kell viselnie. Az udvarra is csak beöltözve mehet, kesztyűben,
maszkban, a fején kendővel. Nem érheti erős napfény. Ma a család nagy része a
kertben dolgozik, Zsombit lehetetlen bent tartani. („ Anya, én is megyek,
segítek ásni!”) Maszkban, kesztyűben, a keresztapjától kapott kalózos kendőben
kiszaladt a többiekhez.
Az étkezés sem könnyű olyan
szempontból, hogy csak jól megfőzött, megsütött ételeket ehet, nyersen semmit
sem fogyaszthat. Nyáron ez meglehetősen nehéz, amikor érik az eper, a barack, a
dinnye. De a fagylalt és a jégkrém hiányzik a legeslegjobban! Az is fontos, hogy
olyan ételek sem lehetnek az étrendjében, amelyekben nyers gyümölcs található,
pl gyümölcsös jóreggelt keksz (az is nagyon hiányzik már!).
Naponta vírus-, gomba- és
baktériumellenes, illetve szteroidtartalmú gyógyszereket kell bevennie, amiket
(az antibakteriális szerek kivételével, mert azokat októberig nem lehet
elhagyni) a vérkép függvényében fokozatosan hagyhat majd el.
Jelenleg ezekkel a hétköznapi
nehézségekkel kell Zsombinak megküzdenie. Ezek sem könnyűek, de talán nem
összevethetőek azzal, ami az elmúlt egy évben történt. Május 19-én volt egy
éve, hogy megműtötték. Akkor még nem tudtuk, mi vár rá(nk) pontosan.
De most az a lényeg, hogy Zsombi
velünk van, és jól van!...
Panni
2014. április 25., péntek
Breaking: Zsombi ma hazajöhetett! :)
Breaking: Zsombi
ma hazajöhetett! J
Szerda este Apa
még úgy beszélt a valószínűségekről, hogy ki van zárva, hogy pénteken
hazaengedik. 4-én, pénteken volt a transzplantáció, és eddig a 22. nap volt a
legkorábbi időpont, amikor hazaengedtek valakit. Az orvosok is úgy
gondolkoztak, hogy leghamarabb szombaton jöhet haza, és ez esetben is vasárnap
estére vissza kell mennie. Bár az elmúlt napokban elég jól volt, ebben nagymértékben benne volt a sejtemelő, amit kapott: amikor ez elmaradt, a sejtszáma szerda reggelre újra lecsökkent. A lelkesedést hűtő gondolat volt az is, hogy még fél évig antibiotikumot kell szednie, és emiatt a máját nagyon szigorúan kímélni kell, húst például nagyon korlátozottan kaphat. Ezek az információk mind-mind arra emlékeztettek, hogy ha egyre jobban van is, nem szabad elfelednünk, min ment keresztül és nagyon kell vigyázni rá.
Tegnap,
csütörtökön hívott fel minket: már hamarabb, pénteken hazajöhet, és csak kedd
estére kell visszamennie! Nagyon jó volt, hogy nála voltunk szerdán egész nap:
teljesen kinyílt, elképesztő aktív lett, enni kezdett, a vérképe óriásit javult.
Hihetetlen boldog volt, amikor elmesélte nekünk, hogy jöhet. Az ő külön kérésére
nem osztottuk meg az örömünket szinte senkivel: kérte, hogy titkoljuk el a korábbi jövetelét Bazil
és Juli elől, hogy meglepetés lehessen számukra. J
A mai volt a 21.
nap, így tehát új rekorderünk van! J Amikor megérkezett, ezzel is kezdte: eldicsekedett
azzal, hogy ilyen még nem is volt; korábban egy kislányt 22 nap után engedtek
haza, pedig a kislány még többet is tudott enni, mint ő.
Elméletileg
keveset lehetett volna közöttünk, de annyira örült mindenki, hogy inkább
maszkot öltöttünk, és együtt játszottunk késő estig. J Bang, Worms, Kinder csokitojások
játékainak kirakása volt a sorrend. Csomó mindenre nem is jutott idő, amit kért,
de hát itt az egész hétvége, hogy bepótoljuk! ;)
Egyelőre nagyon
kell még vigyázni rá: a transzplantáció előtti kemó gyakorlatilag kitörölte az az immunrendszer memóriasejtjeit, így a védekezőrendszere olyan, mint egy csecsemőé: újra meg kell majd kapnia minden védőoltást, a bárányhimlőt, stb. És mivel most nagyon sérülékeny még, egyelőre nem ehet még bolti kenyeret és húsokat sem, mindent alaposan
át kell sütni előtte. Kipróbáltuk a sterilizált chipseket is, és megértettük,
miért maradt meg annyi belőle. L Körülbelül egy hónap csokiszünet van még, viszont
kiderült, hogy a gyümölcsfagyikat lehet sterilizálni, úgyhogy legalább van
valami, amibe lehet kapaszkodni. ;) És persze napról napra egyre több mindent
ehet majd. Most a hétvégére slambucot (bográcsban készített krumplistésztát)
kért – ez elvileg jól át van főve, tehát számára is ehető, most azon fő a fejünk, hogyan
gondoskodjunk róla, hogy semmilyen szennyeződés nem jut bele kívülről, és ha
sikerül, talán teljesülhet is a kívánsága. De szerencsére mostmár minden nap
egyre könnyebb lesz. A többiek szóvá tették, hogy micsoda fertőtlenítő illata
van: három heti napi két betadinos mosdatás után ez talán nem is annyira
meglepő, és szerencsére ez a kellemetlen követelmény is folyamatosan enyhül már.
Peti
2014. április 21., hétfő
2014. április 21. Húsvét Miskolcon
Zsombi napról
napra egyre jobban van. A visszakapott őssejtek megtapadtak, és intenzíven
osztódni kezdtek: az orvosok szerint ez azt jelenti, hogy erős a csontvelő. Szombaton
kapott először „nem steril” kaját: húsleves levét, kakaót és teát. Ezeket
fogyasztás előtt át kell mikrózni, és csak a frissen elkészítve ehet belőlük.
Az étvágya a várhatónál jobb – volt olyan nap, amikor egy liter kakaót megivott.
J A következő lépcső a főzelékek és a
köretek, most tartunk kb. itt. Ma Anya csinált neki egy kis borsófőzeléket –
meg kellett küzdeni a nyelésekkel, de sikerült. Utána bevett egy tablettás
gyógyszert is (amit az előírás szerint a kezelés alatt végig szednie kellett
volna, de nem tudott), de sajnos azt még kihányta, a főzelékkel együtt.
Szombaton végre kijöhetett
fél órára a boxból. Többen is elmentünk hozzá. Teljesen meg volt illetődve, annyira
boldog volt, annyira meg volt hatódva. J Több mint három hetet töltött bezárva.
Tetőtől talpig be
volt öltöztetve, a fején kendő, a kezén kesztyű, az arcán a kis maszk – szinte csak
a nagy szemei látszottak ki, olyan volt, mint egy kis kalózmanó.
A félóra
hihetetlenül hamar eltelt. Annyira nem akarózott visszamenni… minden lehetséges
stratégiát bevetett: nem vett tudomást a nővér kéréséről, aztán kérte, hogy
hadd ne még, aztán jött a „Jaj, öreg csontjaim”. J Szívszorító volt. A boxban aztán hamar mélyen
elaludt, Apa nem tudta felébreszteni. Végül köszönés nélkül mentünk el, ami
nagyon rosszulesett neki.
Vasárnap Áronon
kívül mindannyian meglátogattuk. J Nagyon boldog volt, a nővérek mondták, hogy
amikor hallotta, hogy megérkeztünk, hihetetlen izgatott lett, alig bírt
magával, amíg felöltöztették. Vasárnap már egy teljes órát kint tölthetett.
Mivel egyszerre maximum négyen lehettünk vele, megfeleztük az időt. A mi
harminc percünkben ökörködtünk és a Worms Armageddonnal játszottunk. J Nagyon jól éreztük magunkat, hihetetlen
hamar elszaladt az a fél óra. Amikor visszament a boxba, kimentünk a folyosóra,
és az ablakon keresztül ökörködtünk: a Worms kukacok magas hangját és
hanghordozását utánozva beszéltünk, és vicces pofákat vágtunk, óriási volt a
hangulat. J Felvettük
az egészet, jó lesz majd visszanézni, és elküldjük Áronnak is, aki nem tudott
hazajönni.
Hétfőn is lementünk
Apával, Julival és Bazillal. Ma már egészen sokáig kinn lehetett a boxból, így
uno kártyáztunk, matricákat ragasztgattunk a Hegy Mánia katalógusba,
amőbáztunk. Fantasztikus, hogy napról napra egyre többet lehetünk vele újra.
Ma volt egy szívszorító
jelenet is. Amikor Zsombi meglátta, hogy Juli kibontott egy Milka Wafelinit,
egészen cérnavékony hangon, egészen picire összehúzódva megkérdezte, hogy ő is
ehet-e. Szegényke, amikor megtudta, hogy sajnos még nem, hosszan némán maga elé
nézett. Mennyi szomorúság volt a szemeiben. Anya átölelte, és gyengéden
biztatta, hogy már nem is olyan soká, amikor újra ehet, és akkor majd
sokszorosan be fogja pótolni.
Várhatóan a
napokban hazaengedik – a hét második felében fog eldőlni, hogy pontosan mikor. Már
nagyon-nagyon várjuk.
Peti
Peti
2014. április 15., kedd
Április 15. Az elmúlt másfél hét
4-én, pénteken
kapta vissza Zsombi az őssejteket. Nagyon jól tűrte – 4-5 fokos oldatot
kapott a vénáiba, aminek a hatására a pulzusa 120-ról (még a kemó miatt volt
ilyen magas) a felére csökkent. Emellett olyan szereket is kapott, amiknek erős
mellékhatásai voltak. Egy nappal később mondta el Anyának, hogy nagyon rosszul
volt a kezelés alatt, erős hányingere volt és „kapart a torka”.
Amikor másnap, szombaton
meglátogattuk, még mosolygott és ökörködött, amikor kérdeztük, hogy van, azt
mondta: "jól. Majd 2 nap múlva leszek rosszul." Ez be is jött, néhány
nappal később nagyon-nagyon rosszul lett. Anya később mondta el nekünk, hogy valójában
már akkor is nagy fájdalmai voltak és rosszkedve volt: valójában csak arra a
rövid időre szedte össze magát "a mi kedvünkért", amíg ott voltunk. Másnap,
vasárnap is meglátogattuk, és akkor már nem is volt kedve farkasszemet játszani
vagy vicces pofákat vágva játszani velünk. A még a szervezetében lévő kemó
lassan ürült ki, és szépen levitte a sejtszámait. Szombaton még 800 körül volt,
vasárnapra szinte a nullára esett. A következő napokban egyre rosszabbul lett. A
kemó egyrészt nagyon erősen károsította az emésztőszervrendszeri nyálkahártyát –
ez nagyon erős fájdalmakkal járt (sokaknál egészen olyan tünetek jelentkeznek,
mint a vakbélgyulladás, csak ez sokkal nagyobb területen), másrészt minden
sejtosztódást leállított a szervezetében, és az őssejtek megtapadásáig nem
gyógyult semmije. Annyira fájt a torka, hogy először egyre kevesebbet evett,
majd keddtől egyáltalán nem tudott enni, teljesen át kellett állni intravénás
táplálásra. A nyelés természetes folyamata is felbomlott, valószínűleg refluxa
is volt. Folyamatosan váladék ürült a szájából, aminek az öblögetése hányást
váltott ki. Egy idő után inkább csak kiköpte.
Szerdára
belázasodott. Csütörtökön bódító hatású szereket kapott, amiktől sokat aludt.
Anyának és Apának
is nagyon nehéz volt ez az időszak, mivel csak ők lehettek benn nála (és ez még
néhány napig így is lesz). Ez többek között azt is jelentette, hogy hozzánk is
jóval kevesebb információ jutott el, és nagyon aggódtunk.
Péntek délután
jöttek az első jó hírek. Apa újra elment Miskolcra, és amikor hazaért, azt
mondta, hogy Zsombi sokkal jobban volt. Azonnal jött a drót, és az óriási
megkönnyebbülés.
Az orvosok azt
mondták, az őssejtek megtapadása 9-14 nap lesz, és az első jel az lesz, hogy
elkezd begyógyulni és már kevésbé fog fájni. Virágvasárnap volt a 9. nap.
Szombat délután
beszéltünk Skype-on. Egy steril zacskóban nála volt az iPad. Épp akkor hívtam,
amikor Anya kilépett a tiszta boxból, hogy egyen valamit. Sokkal jobb volt a
kedve. Elkezdtünk mindenféléről beszélgetni – miket csináltak a boxban, kik
látogatták meg, miket szokott játszani Apával, az iPaden, miket tanult
(természetesen csakis matekot J) stb. Aztán egyszercsak ki kellett köpnie a
váladékot, és belém hasított valami: valószínűleg percek óta köpött volna már, csak
nem akarta emiatt félbeszakítani a beszélgetést, és inkább tartogatta. Amikor
bátorítottam, hogy nyugodtan megállhat beszéd közben akár percenként többször
is, és köphet, ahányszor akar, nagyon érdekes módon megváltozott az egész
beszélgetés. (Egyrészt tényleg egymás után többször is köpött, és sokat
törölgette a száját. Másrészt) most először mesélt. Zsombi nem szokott mesélni
arról, hogy hogy van vagy hogy volt. Amikor kérdezzük, mindig elintézi egy rövid,
vállrándítós „hm, jól”-lal, természetesen a beszélgetést is így indítottuk. Most
viszont elkezdte mesélni, hogy megdicsérte a doktor bácsi, mert milyen volt a
transzplantáció alatt. Hogy amikor hányingere volt, felállt, amikor pedig
gyengének érezte magát, leült. És hogy nagyon kapart a torka. Annyira
különleges volt, hogy ilyesmiről mesélt nekem, hogy alig akartam elhinni.
Aztán egyszercsak
megjelent Áron a színen, és átalakult a beszélgetés egy Latrobe-Rotterdam-Miskolc
hármasba. Pár perccel később pedig Anya is megérkezett. J Jó volt a kedvünk, ez volt az első ilyen Skype-beszélgetés,
Zsombinak jó volt a hangulata, és arról beszéltünk, hogy egy napra vagyunk virágvasárnaptól,
amikorra leghamarabb várható a javulás.
És el is jött. Vasárnapra
megháromszorozódott Zsombi sejtszáma. A sejtek megtapadtak és elkezdtek osztódni.
Elképesztő.
Ma, kedden jött
az újabb hír. Panni írt egy emailt, hogy írt a blogra – az egyetemen voltam
éppen. Egy megbeszélésen ültem, amikor olvastam, mit fog írni a blogba. „Ma
reggel ezt az üzenetet kaptuk Zsombitól: „Anyu, hívd fel a tesókat, hogy
írjanak a blogba!” Azt kell megírnunk, hogy Zsombi egyre jobban van,
látványosan erősödik. Tegnap már evett néhány falatot vacsorára, ma reggelire
kakaót kért. Egyelőre még nem tud sokat enni, de ez természetes is. A sejtszáma
mára elérte a háromezret, a bőrén lévő sebek gyógyulásnak indultak és már a
nyelés sem olyan fájdalmas. Az orvosok azt mondták, holnap már nyílhat a box!” Alig
bírtam a könnyeimmel.
Peti
Április 15.
Ma reggel ezt az üzenetet kaptuk
Zsombitól: „Anyu, hívd fel a tesókat, hogy írjanak a blogba!” Azt kell
megírnunk, hogy Zsombi egyre jobban van, látványosan erősödik. Tegnap már evett
néhány falatot vacsorára, ma reggelire kakaót kért. Egyelőre még nem tud sokat
enni, de ez természetes is. A sejtszáma mára elérte a háromezret, a bőrén lévő
sebek gyógyulásnak indultak és már a nyelés sem olyan fájdalmas. Az orvosok azt
mondták, holnap már nyílhat a box! Ez azt jelenti, hogy Anyunak nem kell steril
köpenyt vennie, minden más marad a régiben, mi továbbra sem mehetünk be hozzá.
Zsombi ezután is sterilizált ruhában lesz és sterilizált ételeket kell ennie.
Bízunk benne, hogy továbbra is ilyen gyors ütemű lesz a javulás és hogy hamarosan együtt játszhatunk!
Panni
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)